Sziasztok!

Úgy gondoltam tartok egy kis szünetet. De ez nem azt jelenti, hogy a blog be fog zárni. Pont ellenkezőleg. Megírok előre pár fejezetet, és akkor folyamatosan tudom majd hozni a frisseket, és közben írom az újakat is. Nem szeretnék sokat késlekedni a frissekkel, és szerintem így nektek is jobb lesz. Szóval egy kis szünet és utána friss rendszeresen. Remélem ezért nem fogom elveszíteni az olvasóimat. :)

Hatalmas puszi mindenkinek:
Kris

4. fejezet

  Jared szemszöge

    Mint egy őrült úgy futkoztam a szobámban. Nem bírtam egy helyben maradni. Gondolkodtam rajta, hogy kimehetnék futni is, de akkor utána megint le kéne zuhanyoznom, és azzal sem lennék előbbre.  A ruhákat is kipakoltam már, de még nem akartam felvenni valahogy korainak éreztem volna. Komolyan, rosszabb leszek mint egy nő! Hogy tud az érdekelni, hogy hogyan nézek ki? Meg hogy mikor érek oda? Komplett idióta vagyok. "Nyugi Jared attól nem lesz könnyebb az este, ha most felhúzod magad!" Mondogattam folyton magamban, de ettől sem lett jobb. Egyszer csak a nővérem toppant be a szobába. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen meg álltam a körök írásában.

- Mit akarsz Bridget?- kérdeztem dühösen a nővéremtől aki csak mosolygott rajtam. Elég idétlenül festhetek ,az tény, de attól még leállhatna, legalább ma.
- Ah, öcsi, hát mivel érdemeltem ezt ki? Nem voltam hozzád mindig jó?
- Nem- morogtam, de nem is figyelt rám. Elnézően csóválta a fejét, majd leült mellém az ágyra. Komolyan kezd nekem ez furcsa lenni. Mindig is tudtam, hogy egy boszorkány, aki mindig csak kínozza az öccsét, de ez még nekem is magas. Huh, oké készüljünk fel a legrosszabbra, végül is, a a múltkor is sikerült bezárnom az ágynemű tartóba. Még egy jó pont ennek a farkasosdinak.

- Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat- kezdett bele újból- az egyetlen kis öcsikém szerelmes! El sem hiszem!- kezdte színpadiasan, majd hirtelen, számomra meglepően komolyan folytatta- Figyelj öcsi, én tudom, hogy mi folyik itt, néhány dologra pedig majd te is rá fogsz jönni. A lényeg, az, hogy ne cseszd el Kimmel a dolgot! Hallgass a szívedre, ne az eszedre! - mosolygott rám komolyan, megpaskolta a fejemet és kiment. Én meg lestem mint ha a szatyorban. Ki ez és hova vitte a nővéremet? Nem volt több időm ezen gondolkozni, csengettek, megjött Jake.

 - Elmentem! - kiáltottam hátra a vállam felett anyáéknak, majd elindultunk a part felé.

 - Mit szólnál ha egy este erejéig rámozdulnék Sophie-ra? Seth meg ellenne Bennel? Ti meg romantikázhatnátok meg a többi. Mert hát Sophi nem lehet szabadon amíg Kimet fűzöd.

 - Nem rossz ötlet. Te most komolyan ezen agyaltál?
 - Ha gondolod akkor nem segítek, lesznek ott mások is. te meg intézd el magadnak akkor...
 - Nem! Ne úgy értettem, tudod, hogy te vagy a legjobb haverom! És persze megnézek majd veled egy olyan sorozatot meg minden csak segíts!- estem előtte térdre és könyörögni kezdtem neki. Bármit megteszek, csak hogy megkaphassam Kimet. Annyira szükségem van rá!
 - Állj már fel te idióta!- suttogta Jake majd oldalra pillantott, én pedig követtem a pillantását. KIm és Ben álltak ott kővé dermedve.

- Öhm... Ez nem az aminek látszik. - engedtem el a kezét és álltam fel.
- Hát persze, hogy nem. - mondta Kim, majd sarkon fordultak ölelkezve majd tovább mentek. Láttam ahogy Ben Kim fülébe suttog majd együtt nevetnek, és Kim megcsókolja őt. Hihetetlenül féltékeny lettem. Nekem kéne ott lenni, nekem kéne szorosan tartanom a derekát, érezni ahogy hozzám bújik, és nekem kéne Őt csókolnom. Nem annak a kis nyomorultnak.

- Furcsa este elé nézünk. - szólalt meg mellettem Jake.- Ja, és több ilyent ne , légyszi- tudtam mire céloz. Aprót bólintottam majd morgolódva elmentem mellettük, ugyanis még mindig nem voltak képesek elengedni egymást. Kb. két lépés után egy elégedett sóhajt hallottam meg. Bentől. Egyesével tépném ki az összes szál haját. Sose voltam az a hirtelen haragú ember, de ez már túlment minden határon. Gyorsabban kezdtem el lépkedni, hogy minél hamarabb odaérjek a tábor tűzhöz. Amint odaértem egyből leültem az első farönkre, Jake mellénk. Már voltak ott páran. Az összes farkas, meg még pár arc a suliból.
  Pár perccel később megérkezett Kim és Ben. Kim amint meglátott ben vállába temette az arcát és halkan kuncogott. Ben követte a pillantását, ő pedig a hajába fúrta arcát és szintén nevetett. El fordítottam a fejem, nem bírtam nézni.
   Közben elkezdődtek a sztorizgatások, a sütögetés meg minden. Egyenlöre csak laza buli volt. Talán épp ezért nem kötötte le semmi a figyelmemet. Vagy azért, mert erre csak Kim képes, amit meg is tett. Őt figyeltem végig, és iszonyúan féltékeny voltam, ugyan is az a nyámnyila kis ficsúr egy percre sem engedte el.

- Jake, mikor lép már életbe az a hatalmas terved?- kérdeztem tőle idegesen.
- Nyugi haver, amint a csaj tiplizik, máris életbe lép a terv. Csak türelem.- olyan nyugodtan beszélt, hogy alig akartam elhinni. De igaza volt. Jobb ötlet híján a tüzet kezdtem el bámulni. Teljesen elbambultam, mert már csak azt vettem észre, hogy Jake oldalba bök.

- Most!

- Az oké hogy most, de mit? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak!
- Menj utána aztán majd csak kitalálsz valamit! Menj már te idióta, az egyetlen alkalmat is elszalasztod!
- Jó, oké értem!- mondtam, majd azonnal felpattantam és követtem Kimet.
   
      Gyorsan hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy Jacob odamegy Benhez. Semmi bajom nem lenne a kis sráccal, ha nem életem szerelmét akarná elvenni tőlem.  Gyorsan vissza fordultam nehogy szem elől veszítsem, de már késő volt. "Nyugi, csak a hangját kell követnem, telefonál, biztos nem marad csendben." Ismételgettem magamban. nem szabad elszúrnom az egyetlen esélyemet. Nyugat felé indultam egy kis ösvényen, amikor megláttam csodás alakját. Nem láthatott, mert háttal állt nekem, és nem is hallhatta érkezésemet, mert telefonált.
  Na most  légy okos Jared! Fogalmam sem volt,  mit is mondjak neki. Csak annyit tudtam, hogy szeretem, és  mindent elbaltáztam, valamint a bocsánatáért esedezem. De valami szebb kivitelezésben kéne azért mondanom, mert mégsem állhatok elé és mondhatom, hogy:
 - Heló Kim! Figyelj, bocs tudom, hogy egy bunkó voltam keresztül néztem rajtad meg minden. Szeretnék összejönni veled. Szóval megbocsájtasz  csajszi?"

  Ez azért elég húzós lenne, de abba a latin- amerikai sorozatosba se akarok átmenni. Vagy mégis? Ki tudja.

  - Oh Kim! Életem szerelme és értelme, leendő gyermekeim anyja! Tudom, hogy rendkívül utálatosan, lekezelően és megvetően viselkedtem. Nincsenek bűnömre szavak, hogy téged, egy árva angyalt hagytalak szenvedni. De kérlek, könyörgöm! Bocsáss meg nekem, légy az enyém örökre, kedvesem!"

  Na neeem, tuti hogy ezt nem mondom ki. Ne Kim ne csináld! Ne tedd még le azt a telefont! Jézusom mit mondjak? Semmi szövegem nincs! Akkor az lesz amit Jake mondott, majd ami a pillanat hevében jön. jajj, csak nehogy valami oltári nagy baromságot mondjak! Nem is, már tudom, ha minden jól megy, és hat a nyugtatóm, akkor sínen vagyok.
  Gyorsan Kim mögé léptem majd szorosan átöleltem a derekát.Az izmai összerándultak, mint ha egy ütést akarnának kivédeni.

 - Jared?