Kim szemszöge:
Remekül indult az este. Végre úgy éreztem túl vagyok Rajta. Szabadnak és boldognak éreztem magam, olyannak mint még soha. Na jó, ez talán egy kis túlzás. Mondjuk inkább azt, hogy túl vagyok a Jared korszakomon. Nagyjából. Azt hiszem. Remekül érzem magam Bennel, és más nem is számít. És úgy látszik még sem az én hibámból nem kedvelt Ő. Amit Jacobbal ott összehoztak. Azt hiszem megadta a party alap hangulatát. Számunkra.
Ahogy ott ültünk a tűznél, összebújva, ahogy arcát a hajamba fúrta, boldognak éreztem magam. Feltétlenül boldognak. Lassan végiggondoltam, mennyi időt vesztegettem Jaredre, feleslegesen. Ha belegondolok, Ő egész végig boldog volt, és nem törte magát azon, hogy megszerezzen magának, vagy legalább egy kicsit is felhívja magára a figyelmemet. Mennyi idiótaságot csináltam! Elmosolyodom az emléken. Na jó, talán emléknek még nem igazán nevezhető, a kb. 2 órája meghozott döntésem. Ben még erősebben szorított magához, mire remegni kezdett a hasam. Majd újra és újra megremegett. Ez már kicsit furcsa, jaj istenem csak add, hogy ne hányjak az ölébe!
- Kim, nem akarod felvenni a telefonodat? - suttogott a fülembe Ben. Ááá, szóval az volt az a kellemes rezgés. Uhh, ez ciki.
- De, egy perc mindjárt itt vagyok.
A barátnőm Cleo volt az. Szegény nagyon ki volt bukva. Egy romantikus estét akart tervezni, de rajta kapta a barátját egy másik lánnyal. Ő meg csak a képébe röhögött. Próbáltam nyugtatni, és egyetértettem vele, hogy egy bunkó, de mindig újra rákezdett, hogy szereti. Szegényem, nagyon sajnálom. De mit tehetnék én most? Itt vagyok a... hol is vagyok? Ekkora idióta nem lehetek! Csak mentem a fejem után telefonálás közben. Gratulálok! Most akkor merre menjek? Gyorsan elköszöntem Cleo-tól, miután beígértem neki egy nagy beszélgetést ahol majd kisírhatja magát a vállamon.
Hátrafordultam volna, hiszen ha onnan jöttem akkor elvileg valamerre arra felé lesz a kiút. De csak volna. Két izmos, forró kar fonódott körém. A szívem gyorsabban kezdett verni azonnal. A testem felismerte a soha meg nem kapott érintést.
- Jared?- kérdeztem tétován. Bár száz százalékig biztos voltam benne, hogy Ő az. Nem válaszolt. Arcát a nyakamhoz szorította, és mély levegőt vett. Az agyamat elborította a düh. Olykor a leghülyébben reagálok, de nem tehettem ellene. Végre eldöntöm, hogy túl vagyok rajta boldog vagyok élem a kis életem, már feladom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Erre meg mit csinál? Itt játszadozik velem. Hát abból nem eszik!
- Mit akarsz Jared?- fordultam meg csípőre tett kézzel. Kigúvadt szemekkel meredt rám. Valószínűleg nem erre számított.
- Öhm,.. izé.. én bocsánatot szeretnék kérni. Ha kell ezerszer is elmondom, hogy egy idióta vagyok egy barom, és elbaltáztam mindent. Végig ott voltál, de nem vettelek észre. Annyira sajnálom!- mondta miközben egyre közeledett felém, én pedig egyre hátráltam, amíg neki nem ütköztem egy fának.- Mindent megteszek hogy jóvátehessem. Én, tényleg sajnálom- suttogta a végét lehajtott fejjel. Időm sem volt gondolkodni a hallottakon, ajkai már ott voltak az enyémeken.
Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok, vagy lány. A gyomrom apróra zsugorodott ahogy, lágy forró, sima ajkai az enyémeket kényeztették. Egyik kezemmel a nyakát öleltem, míg a másikkal a hajába túrtam, hogy megpróbáljam a lehetetlent. Még közelebb húzni magamhoz. A szívem hevesen vert, ki akart törni a mellkasomból. Amikor a nyelvét óvatosan a számba csúsztatta azt hittem menten összefolyok a karjaiban. A gyomrom apróra zsugorodott és beleremegett az érintésébe.
Fogalmam sincs mióta állhattunk így összegabalyodva, de már csak annyira eszméltem fel, hogy Jared egy sóhaj kíséretében, egy utolsó apró puszit ad, majd elhúzódik tőlem.A kezeit viszont még mindig a derekamon pihentetve, ezzel magához "láncolva" Lassan kinyitottam a szemeimet- de még éppen elég lassan ahhoz-, hogy Jayt megelőzzem. Akinek az arcán először egy halvány mosoly jelent meg, majd amikor rám nézett szélesen elvigyorodott.
- Ez.. huh.. ez egyszerűen.. fan...- tasztikus volt. Fejeztem be magamban helyette a mondatot. Legalábbis szerintem az volt. De megint nem tudta befejezni. Milyen meglepő! És megint csak az a szőkeség volt az, amint Jay nevét nyávogta. Néha akkora pofont le tudnék neki kenni!
Hirtelen annyira megalázottnak éreztem magam. Itt csókolgat, miközben a parton várja a barátnője. És e mellé egy hatalmas adag bűntudat is járult, mivel én Bennel vagyok. De főleg azért volt bűntudatom mert élveztem, és mert Bennel ilyet soha nem éreztem.
- Jared, úristen, ezt meg hogy képzelted?! Neked ott van a szőkeség, nekem pedig Ben! És különben is. Én nem vagyok az a fajta lány akit csak úgy kihasználhatsz, meg elvihetsz egy éjszakára és kész! És nem vagyok egy cicababa sem, aki minden kívánságodra ugrik! És én még azt hittem... Jézusom de naiv vagyok! - ahogy ezt kimondtam sarkon fordultam, és elindultam a part felé.
- Hé, Kim! Most meg hová mész? Beszéljük meg!
- Vissza a partra, Benhez. Nekünk nincs miről beszélnünk, Jay! Majd megmondom a cicádnak, hogy hol talál.- szusszantottam bosszúsan.
- De Kim... a part a másik irányba van.
Megtorpantam, szorosan lehunytam a szemeimet, éreztem, hogy az arcomba tódul a vér. Megfordultam majd sietős léptekkel elmentem mellette. Útközben összefutottam Sophieval, aki megkérdezte nem e láttam a kandúrját, mire csak hátrafelé mutattam. Gyerekes, de kicsit kárörvendően elmosolyodtam, hogy ilyen hülye nevet kell elviselnie. Aztán egyből lefagyott a mosolyom, amikor eszebejutott, valószínüleg az ágyban is ezt nyögi neki.
Jekel is összefutottam, aki hitetlenkedve nézett rám. Mormogtam neki egy, "hello"-t, és mellette is elmentem. Komolyan, mintha egy bevásárló központban lennék, ma este mindenki idejön? Végszóra Ben is befutott. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, így rosszullétre hivatkozva hazamentem, ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen. Nagy nehezen meggyőztem róla, hogy maradjon, mondván, ilyen korán mégsem mehet el a buliról. Amint sikerült meggyőznöm, azonnal leléptem. Nem akartam újra szembetalálni magam Jareddel. De nem elég gyorsan ráztam le, még épp sikerült látnom, amint kézen fogva kilépnek Sophie-val az erdőből. Gondolom egy gyors numera még belefért nekik. Ezt az elméletemet alátámasztotta a kajánul vigyorgó Jacob is.
Útközben sikerült lehiggadnom, aminek az lett az eredménye, hogy megeredtek a könnyeim. Pár perc múlva az eső is rákezdett. Remek...
***
Ááááááh! Nem hiszem el! Sophie-nak megint bele kellett avatkoznia. Könyörgöm, miért? Pedig már majdnem eljutottunk volna oda, hogy hajlandó velem járni. Na jó, ez elég nyers kifejezés, de ha nagyon gyakorlatiasan vesszük a dolgokat, akkor "csak" ennyi. Fogalmam sem, volt, hogy hirtelen hova tűnhetett Sophie, csak annyit, beszélnem kell vele. Remélhetőleg minél gyorsabban le akarom bonyolítani, hogy még utol érhessem Kimet.
- Sétáljunk egyet. - szólítottam meg Sophiet amint megláttam.
- Oké,te édipofa.- Jézus anyám! Jay cica, azt már nagyjából megszoktam, pedig eddigi elképzeléseim szerint a férfiak szokták "cicázni" a barátnőjüket nem fordítva. De é-di-po-fa??? Jó hogy nem cukorfalat, vagy tündibündi. Komolyan sérti az önérzetemet. Amint leértünk a parthoz, szembefordultam vele, és gyorsan elhadartam a mondanivalómat.
- Figyelj Sophie! Te egy aranyos, rendes lány vagy, meg minden, de nem a nekem való. Nem akarlak megbántani, de részemről vége, És remélem hamar túlteszed majd magad. Sajnálom. - tettem hozzá a végén. Nem vagyok nagy mester a szakítások terén, de annyi azért jár.
- Miatta igaz? Amiatt a kis csitri miatt. Ugye? Mondd a szemembe ne sajnálj! Miatta, ugye? - ismételte meg, majd bökött a fejével a part felé. Követtem a tekintetét és megláttam Őt. De vajon mit keres itt? Na jó, akkor ezt minél előbb le kell zárnom, hogy ne menjen el. És lehetőleg elég halkan is, nehogy én üldözzem el innen.
- Igen miatta. -feleltem egyszerűen. Legjobb az egyenes út nem?
- Hát jó. De ne hogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. Százszor meg fogod bánni, hogy velem játszadoztál Jared! - mondta szikrákat szóró szemmel, majd sarkon fordult és elment.
Nagy levegőt véve fordultam, meg összeszedve minden bátorságomat, abban reménykedve, hogy perceken belül a karjaimban tarthatom, de valami megváltozott. Kim nem volt ott.
Nos, hát igen.. Elég sokat késtem. Mivel mostanában rengeteget utazom, és szakítottunk is a barátommal ami eléggé megviselt. de örömmel láttam a statisztikában, hogy rendszeresen felnéztetek az oldalra.
Hát a fejezet elég zavarosra sikeredett, de mostanában nem vagyok a toppon. A helyesírási hibáimért is bocsánatot kérek.
A segítségeteket kérném. Szeretnék chat-et az oldalra,de fogalmam sincs hogyan kéne. Ha valaki tud segíteni az írja meg kommentben, vagy az e-mailomra:
krisstorys@gmail.com
Puszi:
Kris
2011. július 31., vasárnap
2011. május 5., csütörtök
Sziasztok!
Úgy gondoltam tartok egy kis szünetet. De ez nem azt jelenti, hogy a blog be fog zárni. Pont ellenkezőleg. Megírok előre pár fejezetet, és akkor folyamatosan tudom majd hozni a frisseket, és közben írom az újakat is. Nem szeretnék sokat késlekedni a frissekkel, és szerintem így nektek is jobb lesz. Szóval egy kis szünet és utána friss rendszeresen. Remélem ezért nem fogom elveszíteni az olvasóimat. :)
Hatalmas puszi mindenkinek:
Kris
Hatalmas puszi mindenkinek:
Kris
2011. május 2., hétfő
4. fejezet
Jared szemszöge
Mint egy őrült úgy futkoztam a szobámban. Nem bírtam egy helyben maradni. Gondolkodtam rajta, hogy kimehetnék futni is, de akkor utána megint le kéne zuhanyoznom, és azzal sem lennék előbbre. A ruhákat is kipakoltam már, de még nem akartam felvenni valahogy korainak éreztem volna. Komolyan, rosszabb leszek mint egy nő! Hogy tud az érdekelni, hogy hogyan nézek ki? Meg hogy mikor érek oda? Komplett idióta vagyok. "Nyugi Jared attól nem lesz könnyebb az este, ha most felhúzod magad!" Mondogattam folyton magamban, de ettől sem lett jobb. Egyszer csak a nővérem toppant be a szobába. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen meg álltam a körök írásában.
- Mit akarsz Bridget?- kérdeztem dühösen a nővéremtől aki csak mosolygott rajtam. Elég idétlenül festhetek ,az tény, de attól még leállhatna, legalább ma.
- Ah, öcsi, hát mivel érdemeltem ezt ki? Nem voltam hozzád mindig jó?
- Nem- morogtam, de nem is figyelt rám. Elnézően csóválta a fejét, majd leült mellém az ágyra. Komolyan kezd nekem ez furcsa lenni. Mindig is tudtam, hogy egy boszorkány, aki mindig csak kínozza az öccsét, de ez még nekem is magas. Huh, oké készüljünk fel a legrosszabbra, végül is, a a múltkor is sikerült bezárnom az ágynemű tartóba. Még egy jó pont ennek a farkasosdinak.
- Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat- kezdett bele újból- az egyetlen kis öcsikém szerelmes! El sem hiszem!- kezdte színpadiasan, majd hirtelen, számomra meglepően komolyan folytatta- Figyelj öcsi, én tudom, hogy mi folyik itt, néhány dologra pedig majd te is rá fogsz jönni. A lényeg, az, hogy ne cseszd el Kimmel a dolgot! Hallgass a szívedre, ne az eszedre! - mosolygott rám komolyan, megpaskolta a fejemet és kiment. Én meg lestem mint ha a szatyorban. Ki ez és hova vitte a nővéremet? Nem volt több időm ezen gondolkozni, csengettek, megjött Jake.
- Elmentem! - kiáltottam hátra a vállam felett anyáéknak, majd elindultunk a part felé.
- Mit szólnál ha egy este erejéig rámozdulnék Sophie-ra? Seth meg ellenne Bennel? Ti meg romantikázhatnátok meg a többi. Mert hát Sophi nem lehet szabadon amíg Kimet fűzöd.
- Nem rossz ötlet. Te most komolyan ezen agyaltál?
- Ha gondolod akkor nem segítek, lesznek ott mások is. te meg intézd el magadnak akkor...
- Nem! Ne úgy értettem, tudod, hogy te vagy a legjobb haverom! És persze megnézek majd veled egy olyan sorozatot meg minden csak segíts!- estem előtte térdre és könyörögni kezdtem neki. Bármit megteszek, csak hogy megkaphassam Kimet. Annyira szükségem van rá!
- Állj már fel te idióta!- suttogta Jake majd oldalra pillantott, én pedig követtem a pillantását. KIm és Ben álltak ott kővé dermedve.
- Öhm... Ez nem az aminek látszik. - engedtem el a kezét és álltam fel.
- Hát persze, hogy nem. - mondta Kim, majd sarkon fordultak ölelkezve majd tovább mentek. Láttam ahogy Ben Kim fülébe suttog majd együtt nevetnek, és Kim megcsókolja őt. Hihetetlenül féltékeny lettem. Nekem kéne ott lenni, nekem kéne szorosan tartanom a derekát, érezni ahogy hozzám bújik, és nekem kéne Őt csókolnom. Nem annak a kis nyomorultnak.
- Furcsa este elé nézünk. - szólalt meg mellettem Jake.- Ja, és több ilyent ne , légyszi- tudtam mire céloz. Aprót bólintottam majd morgolódva elmentem mellettük, ugyanis még mindig nem voltak képesek elengedni egymást. Kb. két lépés után egy elégedett sóhajt hallottam meg. Bentől. Egyesével tépném ki az összes szál haját. Sose voltam az a hirtelen haragú ember, de ez már túlment minden határon. Gyorsabban kezdtem el lépkedni, hogy minél hamarabb odaérjek a tábor tűzhöz. Amint odaértem egyből leültem az első farönkre, Jake mellénk. Már voltak ott páran. Az összes farkas, meg még pár arc a suliból.
Pár perccel később megérkezett Kim és Ben. Kim amint meglátott ben vállába temette az arcát és halkan kuncogott. Ben követte a pillantását, ő pedig a hajába fúrta arcát és szintén nevetett. El fordítottam a fejem, nem bírtam nézni.
Közben elkezdődtek a sztorizgatások, a sütögetés meg minden. Egyenlöre csak laza buli volt. Talán épp ezért nem kötötte le semmi a figyelmemet. Vagy azért, mert erre csak Kim képes, amit meg is tett. Őt figyeltem végig, és iszonyúan féltékeny voltam, ugyan is az a nyámnyila kis ficsúr egy percre sem engedte el.
- Jake, mikor lép már életbe az a hatalmas terved?- kérdeztem tőle idegesen.
- Nyugi haver, amint a csaj tiplizik, máris életbe lép a terv. Csak türelem.- olyan nyugodtan beszélt, hogy alig akartam elhinni. De igaza volt. Jobb ötlet híján a tüzet kezdtem el bámulni. Teljesen elbambultam, mert már csak azt vettem észre, hogy Jake oldalba bök.
- Most!
- Az oké hogy most, de mit? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak!
- Menj utána aztán majd csak kitalálsz valamit! Menj már te idióta, az egyetlen alkalmat is elszalasztod!
- Jó, oké értem!- mondtam, majd azonnal felpattantam és követtem Kimet.
Gyorsan hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy Jacob odamegy Benhez. Semmi bajom nem lenne a kis sráccal, ha nem életem szerelmét akarná elvenni tőlem. Gyorsan vissza fordultam nehogy szem elől veszítsem, de már késő volt. "Nyugi, csak a hangját kell követnem, telefonál, biztos nem marad csendben." Ismételgettem magamban. nem szabad elszúrnom az egyetlen esélyemet. Nyugat felé indultam egy kis ösvényen, amikor megláttam csodás alakját. Nem láthatott, mert háttal állt nekem, és nem is hallhatta érkezésemet, mert telefonált.
Na most légy okos Jared! Fogalmam sem volt, mit is mondjak neki. Csak annyit tudtam, hogy szeretem, és mindent elbaltáztam, valamint a bocsánatáért esedezem. De valami szebb kivitelezésben kéne azért mondanom, mert mégsem állhatok elé és mondhatom, hogy:
- Heló Kim! Figyelj, bocs tudom, hogy egy bunkó voltam keresztül néztem rajtad meg minden. Szeretnék összejönni veled. Szóval megbocsájtasz csajszi?"
Ez azért elég húzós lenne, de abba a latin- amerikai sorozatosba se akarok átmenni. Vagy mégis? Ki tudja.
- Oh Kim! Életem szerelme és értelme, leendő gyermekeim anyja! Tudom, hogy rendkívül utálatosan, lekezelően és megvetően viselkedtem. Nincsenek bűnömre szavak, hogy téged, egy árva angyalt hagytalak szenvedni. De kérlek, könyörgöm! Bocsáss meg nekem, légy az enyém örökre, kedvesem!"
Na neeem, tuti hogy ezt nem mondom ki. Ne Kim ne csináld! Ne tedd még le azt a telefont! Jézusom mit mondjak? Semmi szövegem nincs! Akkor az lesz amit Jake mondott, majd ami a pillanat hevében jön. jajj, csak nehogy valami oltári nagy baromságot mondjak! Nem is, már tudom, ha minden jól megy, és hat a nyugtatóm, akkor sínen vagyok.
Gyorsan Kim mögé léptem majd szorosan átöleltem a derekát.Az izmai összerándultak, mint ha egy ütést akarnának kivédeni.
- Jared?
Mint egy őrült úgy futkoztam a szobámban. Nem bírtam egy helyben maradni. Gondolkodtam rajta, hogy kimehetnék futni is, de akkor utána megint le kéne zuhanyoznom, és azzal sem lennék előbbre. A ruhákat is kipakoltam már, de még nem akartam felvenni valahogy korainak éreztem volna. Komolyan, rosszabb leszek mint egy nő! Hogy tud az érdekelni, hogy hogyan nézek ki? Meg hogy mikor érek oda? Komplett idióta vagyok. "Nyugi Jared attól nem lesz könnyebb az este, ha most felhúzod magad!" Mondogattam folyton magamban, de ettől sem lett jobb. Egyszer csak a nővérem toppant be a szobába. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen meg álltam a körök írásában.
- Mit akarsz Bridget?- kérdeztem dühösen a nővéremtől aki csak mosolygott rajtam. Elég idétlenül festhetek ,az tény, de attól még leállhatna, legalább ma.
- Ah, öcsi, hát mivel érdemeltem ezt ki? Nem voltam hozzád mindig jó?
- Nem- morogtam, de nem is figyelt rám. Elnézően csóválta a fejét, majd leült mellém az ágyra. Komolyan kezd nekem ez furcsa lenni. Mindig is tudtam, hogy egy boszorkány, aki mindig csak kínozza az öccsét, de ez még nekem is magas. Huh, oké készüljünk fel a legrosszabbra, végül is, a a múltkor is sikerült bezárnom az ágynemű tartóba. Még egy jó pont ennek a farkasosdinak.
- Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat- kezdett bele újból- az egyetlen kis öcsikém szerelmes! El sem hiszem!- kezdte színpadiasan, majd hirtelen, számomra meglepően komolyan folytatta- Figyelj öcsi, én tudom, hogy mi folyik itt, néhány dologra pedig majd te is rá fogsz jönni. A lényeg, az, hogy ne cseszd el Kimmel a dolgot! Hallgass a szívedre, ne az eszedre! - mosolygott rám komolyan, megpaskolta a fejemet és kiment. Én meg lestem mint ha a szatyorban. Ki ez és hova vitte a nővéremet? Nem volt több időm ezen gondolkozni, csengettek, megjött Jake.
- Elmentem! - kiáltottam hátra a vállam felett anyáéknak, majd elindultunk a part felé.
- Mit szólnál ha egy este erejéig rámozdulnék Sophie-ra? Seth meg ellenne Bennel? Ti meg romantikázhatnátok meg a többi. Mert hát Sophi nem lehet szabadon amíg Kimet fűzöd.
- Nem rossz ötlet. Te most komolyan ezen agyaltál?
- Ha gondolod akkor nem segítek, lesznek ott mások is. te meg intézd el magadnak akkor...
- Nem! Ne úgy értettem, tudod, hogy te vagy a legjobb haverom! És persze megnézek majd veled egy olyan sorozatot meg minden csak segíts!- estem előtte térdre és könyörögni kezdtem neki. Bármit megteszek, csak hogy megkaphassam Kimet. Annyira szükségem van rá!
- Állj már fel te idióta!- suttogta Jake majd oldalra pillantott, én pedig követtem a pillantását. KIm és Ben álltak ott kővé dermedve.
- Öhm... Ez nem az aminek látszik. - engedtem el a kezét és álltam fel.
- Hát persze, hogy nem. - mondta Kim, majd sarkon fordultak ölelkezve majd tovább mentek. Láttam ahogy Ben Kim fülébe suttog majd együtt nevetnek, és Kim megcsókolja őt. Hihetetlenül féltékeny lettem. Nekem kéne ott lenni, nekem kéne szorosan tartanom a derekát, érezni ahogy hozzám bújik, és nekem kéne Őt csókolnom. Nem annak a kis nyomorultnak.
- Furcsa este elé nézünk. - szólalt meg mellettem Jake.- Ja, és több ilyent ne , légyszi- tudtam mire céloz. Aprót bólintottam majd morgolódva elmentem mellettük, ugyanis még mindig nem voltak képesek elengedni egymást. Kb. két lépés után egy elégedett sóhajt hallottam meg. Bentől. Egyesével tépném ki az összes szál haját. Sose voltam az a hirtelen haragú ember, de ez már túlment minden határon. Gyorsabban kezdtem el lépkedni, hogy minél hamarabb odaérjek a tábor tűzhöz. Amint odaértem egyből leültem az első farönkre, Jake mellénk. Már voltak ott páran. Az összes farkas, meg még pár arc a suliból.
Pár perccel később megérkezett Kim és Ben. Kim amint meglátott ben vállába temette az arcát és halkan kuncogott. Ben követte a pillantását, ő pedig a hajába fúrta arcát és szintén nevetett. El fordítottam a fejem, nem bírtam nézni.
Közben elkezdődtek a sztorizgatások, a sütögetés meg minden. Egyenlöre csak laza buli volt. Talán épp ezért nem kötötte le semmi a figyelmemet. Vagy azért, mert erre csak Kim képes, amit meg is tett. Őt figyeltem végig, és iszonyúan féltékeny voltam, ugyan is az a nyámnyila kis ficsúr egy percre sem engedte el.
- Jake, mikor lép már életbe az a hatalmas terved?- kérdeztem tőle idegesen.
- Nyugi haver, amint a csaj tiplizik, máris életbe lép a terv. Csak türelem.- olyan nyugodtan beszélt, hogy alig akartam elhinni. De igaza volt. Jobb ötlet híján a tüzet kezdtem el bámulni. Teljesen elbambultam, mert már csak azt vettem észre, hogy Jake oldalba bök.
- Most!
- Az oké hogy most, de mit? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak!
- Menj utána aztán majd csak kitalálsz valamit! Menj már te idióta, az egyetlen alkalmat is elszalasztod!
- Jó, oké értem!- mondtam, majd azonnal felpattantam és követtem Kimet.
Gyorsan hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy Jacob odamegy Benhez. Semmi bajom nem lenne a kis sráccal, ha nem életem szerelmét akarná elvenni tőlem. Gyorsan vissza fordultam nehogy szem elől veszítsem, de már késő volt. "Nyugi, csak a hangját kell követnem, telefonál, biztos nem marad csendben." Ismételgettem magamban. nem szabad elszúrnom az egyetlen esélyemet. Nyugat felé indultam egy kis ösvényen, amikor megláttam csodás alakját. Nem láthatott, mert háttal állt nekem, és nem is hallhatta érkezésemet, mert telefonált.
Na most légy okos Jared! Fogalmam sem volt, mit is mondjak neki. Csak annyit tudtam, hogy szeretem, és mindent elbaltáztam, valamint a bocsánatáért esedezem. De valami szebb kivitelezésben kéne azért mondanom, mert mégsem állhatok elé és mondhatom, hogy:
- Heló Kim! Figyelj, bocs tudom, hogy egy bunkó voltam keresztül néztem rajtad meg minden. Szeretnék összejönni veled. Szóval megbocsájtasz csajszi?"
Ez azért elég húzós lenne, de abba a latin- amerikai sorozatosba se akarok átmenni. Vagy mégis? Ki tudja.
- Oh Kim! Életem szerelme és értelme, leendő gyermekeim anyja! Tudom, hogy rendkívül utálatosan, lekezelően és megvetően viselkedtem. Nincsenek bűnömre szavak, hogy téged, egy árva angyalt hagytalak szenvedni. De kérlek, könyörgöm! Bocsáss meg nekem, légy az enyém örökre, kedvesem!"
Na neeem, tuti hogy ezt nem mondom ki. Ne Kim ne csináld! Ne tedd még le azt a telefont! Jézusom mit mondjak? Semmi szövegem nincs! Akkor az lesz amit Jake mondott, majd ami a pillanat hevében jön. jajj, csak nehogy valami oltári nagy baromságot mondjak! Nem is, már tudom, ha minden jól megy, és hat a nyugtatóm, akkor sínen vagyok.
Gyorsan Kim mögé léptem majd szorosan átöleltem a derekát.Az izmai összerándultak, mint ha egy ütést akarnának kivédeni.
- Jared?
2011. április 22., péntek
Díííjj!!! Az első, és remélem nem is az utolsóó :D
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1., Köszi szépen a díjat HelloKittynek :D
2., Megvolt :D
3., Nagy vonalakban rólam: - Az az elméletem, hogy mindig mosolyogjunk, és nézzük az életet pozitív szemmel, és akkor minden az lesz :)
- Imádom a nyarat.
- Egyszer el szeretnék jutni Los Angelesbe.
- Kiszemelt foglalkozásom: riporter. Tök jó lehet :)
- Van egy kiskutyám, a kisállatokat is imádom. Voltak hörcsögeim is, csak szegények sorba kipurcantak.
- Imádok álmodozni a jövőről. Kíváncsi vagyok milyen lesz a világ mondjuk egy 30 év múlva.
- És egy kis okosság a végére, amit nagy bölcsességnek tartok: "Ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnal jöttél..."
4., Akiknek küldöm: - Drusilla
- Pixie
- Gitka
- Lizzyke
- Rhea és Ruth
- Amy Baby Angel és Nilla
- Suomi
5., Egy perc és már írom is nekik :D
2011. április 15., péntek
3. fejezet
Kim szemszöge
Hatalmas léptekkel mentem hazafelé, teljesen felzaklatottan. Mit akarhat Jared? Eddig még a leghalványabb jelét se mutatta annak, hogy érdeklődne irántam, szerintem még a puszta létezésemmel sem volt tisztában. Nem értem, hogy mit akarhat. Bár az is lehet, hogy csak én reagáltam túl az egészet, és ő csak mondjuk a matekról akart valamit kérdezni? De nem, akkor Lorához ment volna, mint mindig, a "jó csajhoz" bár szerintem nem az. Szőke haj, kék szem magassarkú, és agyonsminkelt fej. Egyszer láttam smink nélkül, komolyan megijedtem tőle.... Bár az is közre játszhatott, hogy mindig is féltékeny voltam rá, amiért Jared inkább vele van, mint velem. De mostanra már teljesen más lett a helyzet. Mert én nem szeretem Jaredet, ugye?
Amint hazaértem megírtam a leckémet, és úgy döntöttem takarítani fogok, legalább legyen valami ami eltereli a figyelmem. De sajnos nem tartott sokáig. Még Matt sem hagyott maga után disznó ólat, mint általában. Ugyanis az én drága kis öcsikém hajlamos rá. Amint a robotolással is végeztem, leültem, és csak bámultam a sötét TV képernyőt. Nem találtam helyem a világban. Jobb ötlet híján valami műsor után kutattam de nem találtam semmit. Az egyik adón a Bébi Bolondos dallamok mentek, hát, azt hiszem ez is jobb mint egy romantikus, érzelgős film. Teljesen ráfeledkeztem a műsorra vagyis inkább a bámulásra, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak. Nem a kicsi állatokra figyeltem. A gondolataim megint Jared körül jártak. Szinte már megszokott dolog volt. Az agyam teljesen tompa volt, jóformán fel se fogtam mit teszek, ez a tompaság, az egész napomra kihatott. Elmerengtem, hogy milyen jó lenne ha most itt lenne Jay, és az ölelésébe bújhatnék... Vagy, mint a filmekben a karjaiba ugrok, ő megpörget, majd letesz és szerelmesen megcsókol....
- Fújj Kim! Ez undorító! Ha minden lány ilyen, akkor nekem nem is kell barátnő. Ez morbid.- mondta undorodva az én drága öcsikém, majd röhögve a szobájába vonult.- Anyáék biztos érdekesnek fogják találni- kiáltott vissza, én utána dobtam egy díszpárnát de nem érte el. Kb. negyed óra múlva feltápászkodtam, hogy szóljak, elmentem egyet sétálni, majd útközben felvettem a díszpárnát is. Amint benyitottam Matt szobájába meglepődtem majd kitört belőlem a röhögés. Ekkor már Matt is észrevett.
- Kim?! Te meg mit.. hogyan?? Figyelj ez nem az, mint aminek látszik!- mondta, miközben próbálta eltakarni a monitort, de már láttam mindent amit kellett. Az én nagy, és menő kisöcsém Barbie öltöztető játékot játszott. Nem mindennapi látvány.
- Hát, én csak szólni akartam, hogy elmegyek. Te, mondd már meg a játék címét, ha találkozok a haverjaiddal, akkor majd szólok nekik, Matty boy- mentem ki röhögve az ajtón. Felkaptam a kabátom és elindultam a partra.
Hosszasan sétálgattam a sziklaperemen, és csak csodáltam a tájat. Hiába születtem itt, akkor sem tudom megunni. Talán éppen ezért. Büszke vagyok La Pushra akár milyen kicsi is. Egész délután bandukoltam, majd egy helyen megálltam és csak néztem. nem volt konkrét hely amit bámultam volna, inkább csak a gondolataimat láttam.
Jared. Még mindig nem értettem mi ütött ma belé. A múltkorit már megköszönte. Akkor mit akarhatott? Beszéljek az érdekében az egyik lánnyal? Vagy talán... Talán velem akart beszélni? Hogy esetleg menjünk el valahova? De nem, biztos, hogy nem. Különben is nekem már ott van Ben. Vele járok. Igaz, nem lángol a szerelem, de azért helyes fiú. Egyből amúgy sem lehetünk szerelmesek. Kell egy kis idő. Mondjuk én ahogy megláttam Jay-t.... Nem hiszem el, megfertőzi minden gondolatomat. Egy épeszű gondolatom sincs. A fejem csak úgy zúgott, egy kis megkönnyebbülésre lett volna szükségem.
Kijjebb araszoltam a sziklaperemen mélyen beszippantottam a friss, óceáni levegőt és elképzeltem, hogy leugrok. Amint beleérek a a hűvös vízbe teljesen felfrissülök, és végre egy kicsit lenyugodhatnék. Persze tudtam, hogy úgy sem ugrok le, viszont mindig szerettem ezzel a gondolattal játszani. Ha valaki egy icipicit is meglökne, már bele is pottyannék. Azért elég viccesen festhetnék ki amikor prüszkölve hínárosan, iszaposan, na és persze vizesen kisétálok a partra.
-Kim!- Na neee, nem hiszem el! Most már halucinálok is, és mindenhol az Ő hangját hallom? Szorosan lehunytam a szemeimet és egy kicsit előrébb léptem, teljesen megfeledkezve arról, hol is vagyok. Elvesztettem az egyensúlyomat, majd sikítva kezdtem esni az óceán felé. Vártam a zuhanást de nem történt semmi. Semmi. Semmi?! Még életemben nem zuhantam le szikláról, de azért annyit még én is tudok, hogy a levegőnek süvítenie kéne a fülemben. Vagy nem?
Ehelyett csak két forró kart éreztem a derekam köré zárulni, és egy forró leheletet hajamnál. A szívem azonnal meglódult a lábaim remegtek, a gyomrom összezsugorodott. Milyen régóta is álmodoztam róla, hogy a karjaiban tart. Most azért valahogy más volt a helyzet. De az ijedtségemnek tudtam be, elvégre majdnem leestem egy szikláról.
- Úristen, Kim! Soha többet ne csináld ezt velem! Tudod te, hogy megijedtem?! Én még csak most ka...- de nem fejezte be a mondatot.
- Te még csak mi? - kérdeztem tőle, miközben felemeltem a fejem, hogy a szembe nézhessek, de közben még mindig nem engedett el. Vett egy mély levegőt majd csak úgy előtörtek belőle a szavak, figyelnem kellett, hogy mindet megértsem.
- Nagy egy barom voltam, ezt belátom. Észre se vettelek, pedig ott voltál mellettem és én....- ismét nem tudta befejezni a mondatot. Viszont most nem maga miatt.
- Jared, nyuszi hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Ki ez a lány?- jött oda mellénk egy szőkeség.- Csak nem megcsalsz édesem?- kezdett el sipítozni, nem bírtam volna sokáig hallgatni, ezért jobbnak láttam ha közbeszólok.
- Drágaságom,ne értsd félre, én soha az életben nem állnék le Jareddel, megnyugodhatsz.- mosolyogtam a kis dögre. Féltékeny voltam de hihetetlenül. ( Az, hogy letettem róla, nem azt jelent, hogy nem szeretem..)- Jay te meg legközelebb ne lendülj magánakcióba és hagyd hogy lezuhanjak. Különben is, ha nem visítasz akkor nem is zuhanok. Most magatokra hagylak titeket, romantikázzatok csak.- mondtam majd kitéptem magam Jared karjaiból és elindultam hazafelé. Életem egyik legnagyobb hazugságát mondtam most ki. Vele lennék örökre.
Visszanéztem a vállam fölött, de bár ne tettem volna. Pokolian fájt látnom, amit láttam. A szőkeség ott csókolgatta Őt. Elszakadtak egymástól, majd találkozott a tekintetünk. Gyorsan elfordítottam a fejem és mentem tovább. Nem kellett sokáig egyedül lennem. Összefutottunk Bennel.
- Szia!- Köszöntem neki mosolyt erőltetve az arcomra. Tényleg szeretem Bent, de csak mint nagyon jó barátot. Kedves, és aranyos srác, aki mindig megért. De... de ő azért mégsem Jared.
- Szia! Köszönt vissza, majd adott egy szájrapuszit, és a parton sétálgattunk.
- Lesz ma este egy kis tábortüzes buli, nincs kedved eljönni?- kérdezte egy kis hallgatás után.
- Miért is ne? Mire menjek?
- Majd én érted megyek, alig várom már. Szia!- mondta majd rögtön meg is csókolt. Megilletődötten csókoltam vissza, aztán valahogy feltámolyogtam a szobámba. Furcsa, észre se vettem, hogy hazaértünk. De legalább van estére programom, és nem itthon kell elsüllyednem a gondolataim mocsarában.
Este megvacsoráztam anyáékkal, majd közöltem, hogy Bennel elmegyünk bulizni. Simán belementek az egészbe, mert nagyon szeretik Bent. Felmentem készülődni. Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy fekete hosszú ujjú felsőt, egy sötétkék pulóvert, és a fekete tornacipőmet. Mintha gyászolnék. Talán így is van, de nem érdekel, úgyis kabátban leszek, mert itt soha nem jó az idő. Fújtam magamra egy kis parfümöt, megfésültem a hajam, és csak néztem magam a tükörben. Mintha nem is magamat láttam volna, Nem mosolyogtam, pedig viszonylag boldog voltam. Mélázásomból anya hangja zökkentett ki.
- Kincsem! Megjött Ben!- kiabált fel, és hirtelen jobb kedvem lett. Lefutottam a nappaliba, felkaptam a kabátom, megpusziltam Bent, és elindultunk a partra.
* * * * *
Jared szemszöge
Hogy én mekkora egy idióta vagyok, az hihetetlen. Még egy ekkora balféket! Ha nem kiáltok akkor nem kezdett volna el zuhanni, és akkor nem kavart volna be Sophie sem. De mégis mit tehettem volna amikor megláttam a sziklaperem legszélén? Viszont arra is emlékszem, ahogy szorosan belesimult az ölelésembe. Olyan hihetetlenül jó érzés volt! Ahogy a lehelete " simogatta" a nyakamat, a haja illata, egyszerűen minden! Mondjuk azt a Ben gyereket, akivel elment, még mindig fel tudnám pofozni. Hogy mer egyáltalán hozzáérni? És amikor ott előttem megcsókolta... Az hittem ott helyben esek össze. vagyis ők nem tudhatták, hogy ott vagyok, mert követtem őket de akkor is. nem elég egy szia és kész? Legalább megtudtam a ma esti programomat. Megyek bulizni, ki nem hagyhatok egy jó kis bulit ugyebár? Sophiet gyorsan leráztam, mielőtt még inkább elveszi a kedvem az élettől, és haza indultam. Jó fej a csaj meg minden. De azért még is csak szőke. Nincs bajom a szőkékkel, de nekem egy fekete hajú angyal kéne. Teljesen elmerengtem, és elképzeltem amint megcsókolom. Huh! Asszem egy kicsit jobban beleélte magam a helyzetbe mint kellett volna. Sóhajtva nyitottam fel a szemeimet,
- Mi van haver, Sophie ennyire nem lehet rossz!- jött oda röhögve Jake, eddig észre sem vettem, hogy itt lenne, mondjuk a hideget sem érzem ami utalt volna az ablakon át való érkezésére. - Jah, bocs teljesen kiment a fejemből. Mi van Kimmel?
- Semmi, elbaltáztam a dolgokat, mint általában.- azzal belekezdtem a mesélésbe és elmondtam neki.
- Szóval ma bulizunk- mondta vigyorogva.- Kíváncsi vagyok... Tudod mit? Én majd lefoglalom Bent, te félre hívod Kimet megbeszéltek mindent ő megbocsát neked, kidobja az idióta pasiját, összeházasodtok és gyártatok egy sereg kis farkast.
- Te átoperáltattad magad vagy mi van?
- Ne is mondd! Hazajöttek a nővéreim és mindenféle hülye latin- amerikai sorozatot kell néznem velük. És még apa szerint is ez a legjobb. Mert hát ők ritkán járnak haza és akkor legalább töltsünk együtt egy kis időt. Persze bámuljuk a szexy dokit. Na jah....
- Részvétem tesó.-tettem hozzá, bár inkább röhögve mint együtt érzőn. El tudom képzelni amint ez a nagy mamlasz a két nővére között ül, könnyezve fújja az orrát, egy rózsaszín zsebkendőbe, és siratja a dokit.
- Majd érted jövök és együtt megyünk a buliba, ok?- kérdezett rá, mire először furcsán néztem rá és egy szó járt a fejemben. "Randi?" vagyis még egy mondat is. "Ez hülye?"
- Nem úgy értettem te idióta!- vágott hozzám egy párnát, majd röhögve kiugrott az ablakon, én pedig készülődni kezdtem, hogy legalább valami értelmes benyomást kelthessek Kimben.
Hatalmas léptekkel mentem hazafelé, teljesen felzaklatottan. Mit akarhat Jared? Eddig még a leghalványabb jelét se mutatta annak, hogy érdeklődne irántam, szerintem még a puszta létezésemmel sem volt tisztában. Nem értem, hogy mit akarhat. Bár az is lehet, hogy csak én reagáltam túl az egészet, és ő csak mondjuk a matekról akart valamit kérdezni? De nem, akkor Lorához ment volna, mint mindig, a "jó csajhoz" bár szerintem nem az. Szőke haj, kék szem magassarkú, és agyonsminkelt fej. Egyszer láttam smink nélkül, komolyan megijedtem tőle.... Bár az is közre játszhatott, hogy mindig is féltékeny voltam rá, amiért Jared inkább vele van, mint velem. De mostanra már teljesen más lett a helyzet. Mert én nem szeretem Jaredet, ugye?
Amint hazaértem megírtam a leckémet, és úgy döntöttem takarítani fogok, legalább legyen valami ami eltereli a figyelmem. De sajnos nem tartott sokáig. Még Matt sem hagyott maga után disznó ólat, mint általában. Ugyanis az én drága kis öcsikém hajlamos rá. Amint a robotolással is végeztem, leültem, és csak bámultam a sötét TV képernyőt. Nem találtam helyem a világban. Jobb ötlet híján valami műsor után kutattam de nem találtam semmit. Az egyik adón a Bébi Bolondos dallamok mentek, hát, azt hiszem ez is jobb mint egy romantikus, érzelgős film. Teljesen ráfeledkeztem a műsorra vagyis inkább a bámulásra, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak. Nem a kicsi állatokra figyeltem. A gondolataim megint Jared körül jártak. Szinte már megszokott dolog volt. Az agyam teljesen tompa volt, jóformán fel se fogtam mit teszek, ez a tompaság, az egész napomra kihatott. Elmerengtem, hogy milyen jó lenne ha most itt lenne Jay, és az ölelésébe bújhatnék... Vagy, mint a filmekben a karjaiba ugrok, ő megpörget, majd letesz és szerelmesen megcsókol....
- Fújj Kim! Ez undorító! Ha minden lány ilyen, akkor nekem nem is kell barátnő. Ez morbid.- mondta undorodva az én drága öcsikém, majd röhögve a szobájába vonult.- Anyáék biztos érdekesnek fogják találni- kiáltott vissza, én utána dobtam egy díszpárnát de nem érte el. Kb. negyed óra múlva feltápászkodtam, hogy szóljak, elmentem egyet sétálni, majd útközben felvettem a díszpárnát is. Amint benyitottam Matt szobájába meglepődtem majd kitört belőlem a röhögés. Ekkor már Matt is észrevett.
- Kim?! Te meg mit.. hogyan?? Figyelj ez nem az, mint aminek látszik!- mondta, miközben próbálta eltakarni a monitort, de már láttam mindent amit kellett. Az én nagy, és menő kisöcsém Barbie öltöztető játékot játszott. Nem mindennapi látvány.
- Hát, én csak szólni akartam, hogy elmegyek. Te, mondd már meg a játék címét, ha találkozok a haverjaiddal, akkor majd szólok nekik, Matty boy- mentem ki röhögve az ajtón. Felkaptam a kabátom és elindultam a partra.
Hosszasan sétálgattam a sziklaperemen, és csak csodáltam a tájat. Hiába születtem itt, akkor sem tudom megunni. Talán éppen ezért. Büszke vagyok La Pushra akár milyen kicsi is. Egész délután bandukoltam, majd egy helyen megálltam és csak néztem. nem volt konkrét hely amit bámultam volna, inkább csak a gondolataimat láttam.
Jared. Még mindig nem értettem mi ütött ma belé. A múltkorit már megköszönte. Akkor mit akarhatott? Beszéljek az érdekében az egyik lánnyal? Vagy talán... Talán velem akart beszélni? Hogy esetleg menjünk el valahova? De nem, biztos, hogy nem. Különben is nekem már ott van Ben. Vele járok. Igaz, nem lángol a szerelem, de azért helyes fiú. Egyből amúgy sem lehetünk szerelmesek. Kell egy kis idő. Mondjuk én ahogy megláttam Jay-t.... Nem hiszem el, megfertőzi minden gondolatomat. Egy épeszű gondolatom sincs. A fejem csak úgy zúgott, egy kis megkönnyebbülésre lett volna szükségem.
Kijjebb araszoltam a sziklaperemen mélyen beszippantottam a friss, óceáni levegőt és elképzeltem, hogy leugrok. Amint beleérek a a hűvös vízbe teljesen felfrissülök, és végre egy kicsit lenyugodhatnék. Persze tudtam, hogy úgy sem ugrok le, viszont mindig szerettem ezzel a gondolattal játszani. Ha valaki egy icipicit is meglökne, már bele is pottyannék. Azért elég viccesen festhetnék ki amikor prüszkölve hínárosan, iszaposan, na és persze vizesen kisétálok a partra.
-Kim!- Na neee, nem hiszem el! Most már halucinálok is, és mindenhol az Ő hangját hallom? Szorosan lehunytam a szemeimet és egy kicsit előrébb léptem, teljesen megfeledkezve arról, hol is vagyok. Elvesztettem az egyensúlyomat, majd sikítva kezdtem esni az óceán felé. Vártam a zuhanást de nem történt semmi. Semmi. Semmi?! Még életemben nem zuhantam le szikláról, de azért annyit még én is tudok, hogy a levegőnek süvítenie kéne a fülemben. Vagy nem?
Ehelyett csak két forró kart éreztem a derekam köré zárulni, és egy forró leheletet hajamnál. A szívem azonnal meglódult a lábaim remegtek, a gyomrom összezsugorodott. Milyen régóta is álmodoztam róla, hogy a karjaiban tart. Most azért valahogy más volt a helyzet. De az ijedtségemnek tudtam be, elvégre majdnem leestem egy szikláról.
- Úristen, Kim! Soha többet ne csináld ezt velem! Tudod te, hogy megijedtem?! Én még csak most ka...- de nem fejezte be a mondatot.
- Te még csak mi? - kérdeztem tőle, miközben felemeltem a fejem, hogy a szembe nézhessek, de közben még mindig nem engedett el. Vett egy mély levegőt majd csak úgy előtörtek belőle a szavak, figyelnem kellett, hogy mindet megértsem.
- Nagy egy barom voltam, ezt belátom. Észre se vettelek, pedig ott voltál mellettem és én....- ismét nem tudta befejezni a mondatot. Viszont most nem maga miatt.
- Jared, nyuszi hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Ki ez a lány?- jött oda mellénk egy szőkeség.- Csak nem megcsalsz édesem?- kezdett el sipítozni, nem bírtam volna sokáig hallgatni, ezért jobbnak láttam ha közbeszólok.
- Drágaságom,ne értsd félre, én soha az életben nem állnék le Jareddel, megnyugodhatsz.- mosolyogtam a kis dögre. Féltékeny voltam de hihetetlenül. ( Az, hogy letettem róla, nem azt jelent, hogy nem szeretem..)- Jay te meg legközelebb ne lendülj magánakcióba és hagyd hogy lezuhanjak. Különben is, ha nem visítasz akkor nem is zuhanok. Most magatokra hagylak titeket, romantikázzatok csak.- mondtam majd kitéptem magam Jared karjaiból és elindultam hazafelé. Életem egyik legnagyobb hazugságát mondtam most ki. Vele lennék örökre.
Visszanéztem a vállam fölött, de bár ne tettem volna. Pokolian fájt látnom, amit láttam. A szőkeség ott csókolgatta Őt. Elszakadtak egymástól, majd találkozott a tekintetünk. Gyorsan elfordítottam a fejem és mentem tovább. Nem kellett sokáig egyedül lennem. Összefutottunk Bennel.
- Szia!- Köszöntem neki mosolyt erőltetve az arcomra. Tényleg szeretem Bent, de csak mint nagyon jó barátot. Kedves, és aranyos srác, aki mindig megért. De... de ő azért mégsem Jared.
- Szia! Köszönt vissza, majd adott egy szájrapuszit, és a parton sétálgattunk.
- Lesz ma este egy kis tábortüzes buli, nincs kedved eljönni?- kérdezte egy kis hallgatás után.
- Miért is ne? Mire menjek?
- Majd én érted megyek, alig várom már. Szia!- mondta majd rögtön meg is csókolt. Megilletődötten csókoltam vissza, aztán valahogy feltámolyogtam a szobámba. Furcsa, észre se vettem, hogy hazaértünk. De legalább van estére programom, és nem itthon kell elsüllyednem a gondolataim mocsarában.
Este megvacsoráztam anyáékkal, majd közöltem, hogy Bennel elmegyünk bulizni. Simán belementek az egészbe, mert nagyon szeretik Bent. Felmentem készülődni. Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy fekete hosszú ujjú felsőt, egy sötétkék pulóvert, és a fekete tornacipőmet. Mintha gyászolnék. Talán így is van, de nem érdekel, úgyis kabátban leszek, mert itt soha nem jó az idő. Fújtam magamra egy kis parfümöt, megfésültem a hajam, és csak néztem magam a tükörben. Mintha nem is magamat láttam volna, Nem mosolyogtam, pedig viszonylag boldog voltam. Mélázásomból anya hangja zökkentett ki.
- Kincsem! Megjött Ben!- kiabált fel, és hirtelen jobb kedvem lett. Lefutottam a nappaliba, felkaptam a kabátom, megpusziltam Bent, és elindultunk a partra.
* * * * *
Jared szemszöge
Hogy én mekkora egy idióta vagyok, az hihetetlen. Még egy ekkora balféket! Ha nem kiáltok akkor nem kezdett volna el zuhanni, és akkor nem kavart volna be Sophie sem. De mégis mit tehettem volna amikor megláttam a sziklaperem legszélén? Viszont arra is emlékszem, ahogy szorosan belesimult az ölelésembe. Olyan hihetetlenül jó érzés volt! Ahogy a lehelete " simogatta" a nyakamat, a haja illata, egyszerűen minden! Mondjuk azt a Ben gyereket, akivel elment, még mindig fel tudnám pofozni. Hogy mer egyáltalán hozzáérni? És amikor ott előttem megcsókolta... Az hittem ott helyben esek össze. vagyis ők nem tudhatták, hogy ott vagyok, mert követtem őket de akkor is. nem elég egy szia és kész? Legalább megtudtam a ma esti programomat. Megyek bulizni, ki nem hagyhatok egy jó kis bulit ugyebár? Sophiet gyorsan leráztam, mielőtt még inkább elveszi a kedvem az élettől, és haza indultam. Jó fej a csaj meg minden. De azért még is csak szőke. Nincs bajom a szőkékkel, de nekem egy fekete hajú angyal kéne. Teljesen elmerengtem, és elképzeltem amint megcsókolom. Huh! Asszem egy kicsit jobban beleélte magam a helyzetbe mint kellett volna. Sóhajtva nyitottam fel a szemeimet,
- Mi van haver, Sophie ennyire nem lehet rossz!- jött oda röhögve Jake, eddig észre sem vettem, hogy itt lenne, mondjuk a hideget sem érzem ami utalt volna az ablakon át való érkezésére. - Jah, bocs teljesen kiment a fejemből. Mi van Kimmel?
- Semmi, elbaltáztam a dolgokat, mint általában.- azzal belekezdtem a mesélésbe és elmondtam neki.
- Szóval ma bulizunk- mondta vigyorogva.- Kíváncsi vagyok... Tudod mit? Én majd lefoglalom Bent, te félre hívod Kimet megbeszéltek mindent ő megbocsát neked, kidobja az idióta pasiját, összeházasodtok és gyártatok egy sereg kis farkast.
- Te átoperáltattad magad vagy mi van?
- Ne is mondd! Hazajöttek a nővéreim és mindenféle hülye latin- amerikai sorozatot kell néznem velük. És még apa szerint is ez a legjobb. Mert hát ők ritkán járnak haza és akkor legalább töltsünk együtt egy kis időt. Persze bámuljuk a szexy dokit. Na jah....
- Részvétem tesó.-tettem hozzá, bár inkább röhögve mint együtt érzőn. El tudom képzelni amint ez a nagy mamlasz a két nővére között ül, könnyezve fújja az orrát, egy rózsaszín zsebkendőbe, és siratja a dokit.
- Majd érted jövök és együtt megyünk a buliba, ok?- kérdezett rá, mire először furcsán néztem rá és egy szó járt a fejemben. "Randi?" vagyis még egy mondat is. "Ez hülye?"
- Nem úgy értettem te idióta!- vágott hozzám egy párnát, majd röhögve kiugrott az ablakon, én pedig készülődni kezdtem, hogy legalább valami értelmes benyomást kelthessek Kimben.
2011. március 18., péntek
2. fejezet
Az éjjel, mint mindig Jaredről álmodtam. Nem csak a szívembe, de az álmaimba is belopta magát.
A tengerparton sétáltam, és szembe jött velem Jared. A szívem eszeveszett módon kezdettt verni, amint belenéztem a gyönyörű szemeibe. Halványan elmosolyodott amikor odaért elém. Aztán, mint derült égből villámcsapás ott termett egy lány és megcsókolta őt, ezzel apró darabokra zúzva a szívem.
Zihálva ültem fel az ágyamban. Akárhogyan próbáltam, sehogy nem tudtam kiverni ezeket a képeket a fejemből. Mivel elég korán volt még, elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem és gyorsan elindultam a suli felé. Beálltam az üres parkolóba, és bekapcsoltam a rádiót. Valami iszonyatosan romantikus szám ment ezért elkapcsoltam. Más napokon álmodoznék, hogy milyen lenne Jareddel összebújni, és táncolni, de ma valahogy katasztrofális kedvem van. Ez az álom mindent elrontott. Nem sokkal később, kezdtek megérkezni a többiek is, így már nem voltam egyedül, és próbáltam jobb arcot vágni az egész naphoz. Persze nem nagyon sikerült. Inkább lelomboztam másokat is. Az álomképek nem akartak eltűnni, nem hagyták, hogy más férkőzzön a fejembe.
Egyszer csak megláttam Jaredet, az oldalán egy lánnyal, amint vidáman nevetgélve jönnek be a kapun és ölelgetik egymást. Nem bírtam sokáig nézni őket, így inkább berohantam az iskolába. Páran elég furcsán néztek rám de nem érdekelt.
Aznap még csak köszönni sem köszöntem neki semmit. Tudom, hogy ő nem tett semmit, mégis rosszul esett látni. Bár nem úgy tűnt, mintha annyira zavarná a hallgatásom. Aznap elhatároztam, hogy véglegesen leteszek Jay-ről.
Aztán másnap nem jött iskolába. Majd sorra jöttek a napok, de egyiken se jött. Biztos beteg - gondoltam. Igaz, elhatároztam, hogy leteszek róla, mégis szörnyen hiányzott. A hétvége is alig akart eltelni. Percenként lestem az óramutatót, de nem mozdult semmit. Mintha minden ellenem lett volna- és talán így is volt. Gyönyörű idő volt, alkalmas lett volna egy kis kirándulásra, vagy fürdésre, de semmihez nem volt kedvem. Inkább magányba burkolóztam. Viszont még mindig úgy gondoltam, hogy leteszek Róla.
Jared szemszöge
Itt fekszek az ágyamon, és fogalmam nincs arról, hogy mit csináljak. Bár a gondolataim így is eléggé nyüzsögnek, szóval....
Farkas lettem. Én is. Annyira klassz! Én, vagyis mi vagyunk a jófiúk, akik védelmezik a népet. Erősebb lettem, magasabb, és egy csomó tök király dologgal jár együtt. Sokkal jobban látok hallok, gyorsabban futok, egyszóval kifejlettebbek lettek az érzékszerveim, és felerősödtek a képességeim. Sokkal jobb, hogy már én is benne vagyok a csapatban. És még a sulit is ellóghattam. van egy csomó érdekes dolog ebben a farkasosdiban. Itt van ez az impirting, vagy másképpen bevésődés. Ez az egyetlen amivel nem értek egyet. Minek? Csak megnehezíti az ember ( jelen esetben farkas) életét. csak nyűg. Különben is, ha szerelmes akarok lenni, akkor had döntsem el én, hogy kibe. Különben is mi a lényege? Faj fenntartás? Arra bárki jó. Nem tárgyként kezelem a lányokat, csak nem látom lényegét. Ezzel az egy dologgal nem értek egyet. De ez nem sokszor fordul elő a farkasokkal, szóval no para.
Soha nem voltam az a könnyen kiborítható fajta, szóval az önuralmammal minden oké. Én inkább az a pozitív ember vagyok aki mindenen nevet. Az éremnek mindig két oldala van... kivéve amikor nem.
Azt bántam leginkább amikor eljött a hétfő. Semmi kedvem nem volt az iskolához. Annyira unalmas, és felesleges. Ezt eddig is így gondoltam, de most még inkább.
Mivel nem laktam messze az iskolától, ezért általában gyalog jártam. Besétáltam az udvarra, és egy nagyobb csoport felé vettem az irányt, mivel a srácok még nem voltak itt így a " távolabbi" haverjaimhoz mentem. Én már csak így nevezem őket. Ők azok akikkel néha beszélek, de akkor is csak addig, amíg a fiúk ide nem érnek. Nem ronda dolog ez, inkább szép tőlem. Mindenkivel tartom a kapcsolatot, beszélek velük pár szót.
Amint feléjük mentem megpillantottam egy fekete hajú lányt, akit idáig szinte észre sem vettem. Most viszont el sem tudtam róla fordítani a szemem. A világ megszűnt létezni, csak őt láttam, amint édesen elmosolyodik. Többé már nem a gravitáció tartott a földön, hanem Ő.
Egyszerre annyi új érzés kavargott bennem, és mind annyira erős volt! Felém fordította az arcát, és belenézett a szemembe. Hihetetlen volt. Hihetetlen mert azok a nagy barna szemei elkápráztattak, és hihetetlen, mert azok a nagy barna szemek csak ridegséget tükröztek felém. Mintha darabokra tört volna a szívem. Majd hirtelen össze is forrt. De nem a szerelemtől, vagy a megkönnyebbüléstől. A dühtől, és a féltékenységtől.
Az iskola legjobb pasija állt meg mellette( a lányok szerint, szerintem egy szánalmas, nyálas kis ficsúr, akit legszívesebben felképelnék), karolta át a derekát, és ment el vele az iskoláig. Persze rá barátságosan nézett és egy puszit nyomott az arcára. Elemi erővel csapott le rám a düh, és ment végig az egész testemen. Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet itt mindenki előtt átlényegülni, úgyhogy próbáltam megnyugodni-természetesen nem sok sikerrel, de legalább már nem remegtem annyira.
- Minden oké tesó?- jött oda mellém Jake- olyan furcsának tűnsz.
- Te nem láttad?- kérdeztem még mindig dühösen, az ajtó felé mutatva.
- Mit?- kérdezte értetlenül.
-Azt, hogy az a nyálas senkiházi, ölelgette össze- vissza Kimet. Amikor semmi joga nincs hozzá. Mit képzel magáról?!
- Óóó, haveer, téged is utol ért a bevésődés. Gratula haver!
- Kit érdekel? Kim azzal a... azzal a kis senkivel van együtt. Pedig nyilván való hogy egy kétszínű alak. De ha látnád, hogyan nézett rám Kim. Azok a hideg szemek...- beleborzongtam a pár perces emlékbe.
- Tudod te, hogy viselkedtél vele? Semminek nézted amióta csak világ a világ. Örült ha visszaköszöntél neki. Én nem tennék semmi meggondolatlan a helyedben.
- Jól van na apa...- majd fogtam magam és morgolódva bementem az osztályba, ahol már Kim is bent volt, egyedül ült a padunknál, és olvasott. Köszöntem neki, de még csak rám se nézett, és odadobott nekem egy "Heló"-t.
Egész nap a nyomában voltam, persze csak, hogy ne tűnjön fel neki. Legalábbis reméltem, hogy nem tűnt fel neki... Aztán amikor vége lett a sulinak, úgy döntöttem, hogy beszélek vele, vagyis megpróbálok beszélni vele. Erre a legjobb megoldásnak az tűnt, ha hazakísérem. Már egyedül sétált amikor odaléptem mellé.
- Szia Kim!- kezdtem bele teljesen idegesen, mivel Jake szavai nem voltak valami bíztatóak. Habár azt szokták mondani, hogy az igazság fáj.- Hazakísérhetlek?
Teljesen döbbenten nézett rám, majd csak a dühöt láttam feléledni a szemében, ami szinte a csontjaimig hatolt. Ha a szemeivel ölni tudna.....
- Kopj le Jared!- vetette oda nekem, majd újra elindult. Én meg csak letaglózva álltam mint egy idióta. Talán az is voltam. Elszúrtam az életet, anélkül, hogy tudtam volna mi az. Totális vesztesnek éreztem magam. De megfogadtam, hogy küzdök érte, amíg világ a világ. Bármilyen nehéz is lesz.
Bocsi, hogy rövid lett, és hogy későn jött, de azért reélem teccett :D Majd dobjatok meg pár komival:D
A tengerparton sétáltam, és szembe jött velem Jared. A szívem eszeveszett módon kezdettt verni, amint belenéztem a gyönyörű szemeibe. Halványan elmosolyodott amikor odaért elém. Aztán, mint derült égből villámcsapás ott termett egy lány és megcsókolta őt, ezzel apró darabokra zúzva a szívem.
Zihálva ültem fel az ágyamban. Akárhogyan próbáltam, sehogy nem tudtam kiverni ezeket a képeket a fejemből. Mivel elég korán volt még, elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem és gyorsan elindultam a suli felé. Beálltam az üres parkolóba, és bekapcsoltam a rádiót. Valami iszonyatosan romantikus szám ment ezért elkapcsoltam. Más napokon álmodoznék, hogy milyen lenne Jareddel összebújni, és táncolni, de ma valahogy katasztrofális kedvem van. Ez az álom mindent elrontott. Nem sokkal később, kezdtek megérkezni a többiek is, így már nem voltam egyedül, és próbáltam jobb arcot vágni az egész naphoz. Persze nem nagyon sikerült. Inkább lelomboztam másokat is. Az álomképek nem akartak eltűnni, nem hagyták, hogy más férkőzzön a fejembe.
Egyszer csak megláttam Jaredet, az oldalán egy lánnyal, amint vidáman nevetgélve jönnek be a kapun és ölelgetik egymást. Nem bírtam sokáig nézni őket, így inkább berohantam az iskolába. Páran elég furcsán néztek rám de nem érdekelt.
Aznap még csak köszönni sem köszöntem neki semmit. Tudom, hogy ő nem tett semmit, mégis rosszul esett látni. Bár nem úgy tűnt, mintha annyira zavarná a hallgatásom. Aznap elhatároztam, hogy véglegesen leteszek Jay-ről.
Aztán másnap nem jött iskolába. Majd sorra jöttek a napok, de egyiken se jött. Biztos beteg - gondoltam. Igaz, elhatároztam, hogy leteszek róla, mégis szörnyen hiányzott. A hétvége is alig akart eltelni. Percenként lestem az óramutatót, de nem mozdult semmit. Mintha minden ellenem lett volna- és talán így is volt. Gyönyörű idő volt, alkalmas lett volna egy kis kirándulásra, vagy fürdésre, de semmihez nem volt kedvem. Inkább magányba burkolóztam. Viszont még mindig úgy gondoltam, hogy leteszek Róla.
Jared szemszöge
Itt fekszek az ágyamon, és fogalmam nincs arról, hogy mit csináljak. Bár a gondolataim így is eléggé nyüzsögnek, szóval....
Farkas lettem. Én is. Annyira klassz! Én, vagyis mi vagyunk a jófiúk, akik védelmezik a népet. Erősebb lettem, magasabb, és egy csomó tök király dologgal jár együtt. Sokkal jobban látok hallok, gyorsabban futok, egyszóval kifejlettebbek lettek az érzékszerveim, és felerősödtek a képességeim. Sokkal jobb, hogy már én is benne vagyok a csapatban. És még a sulit is ellóghattam. van egy csomó érdekes dolog ebben a farkasosdiban. Itt van ez az impirting, vagy másképpen bevésődés. Ez az egyetlen amivel nem értek egyet. Minek? Csak megnehezíti az ember ( jelen esetben farkas) életét. csak nyűg. Különben is, ha szerelmes akarok lenni, akkor had döntsem el én, hogy kibe. Különben is mi a lényege? Faj fenntartás? Arra bárki jó. Nem tárgyként kezelem a lányokat, csak nem látom lényegét. Ezzel az egy dologgal nem értek egyet. De ez nem sokszor fordul elő a farkasokkal, szóval no para.
Soha nem voltam az a könnyen kiborítható fajta, szóval az önuralmammal minden oké. Én inkább az a pozitív ember vagyok aki mindenen nevet. Az éremnek mindig két oldala van... kivéve amikor nem.
Azt bántam leginkább amikor eljött a hétfő. Semmi kedvem nem volt az iskolához. Annyira unalmas, és felesleges. Ezt eddig is így gondoltam, de most még inkább.
Mivel nem laktam messze az iskolától, ezért általában gyalog jártam. Besétáltam az udvarra, és egy nagyobb csoport felé vettem az irányt, mivel a srácok még nem voltak itt így a " távolabbi" haverjaimhoz mentem. Én már csak így nevezem őket. Ők azok akikkel néha beszélek, de akkor is csak addig, amíg a fiúk ide nem érnek. Nem ronda dolog ez, inkább szép tőlem. Mindenkivel tartom a kapcsolatot, beszélek velük pár szót.
Amint feléjük mentem megpillantottam egy fekete hajú lányt, akit idáig szinte észre sem vettem. Most viszont el sem tudtam róla fordítani a szemem. A világ megszűnt létezni, csak őt láttam, amint édesen elmosolyodik. Többé már nem a gravitáció tartott a földön, hanem Ő.
Egyszerre annyi új érzés kavargott bennem, és mind annyira erős volt! Felém fordította az arcát, és belenézett a szemembe. Hihetetlen volt. Hihetetlen mert azok a nagy barna szemei elkápráztattak, és hihetetlen, mert azok a nagy barna szemek csak ridegséget tükröztek felém. Mintha darabokra tört volna a szívem. Majd hirtelen össze is forrt. De nem a szerelemtől, vagy a megkönnyebbüléstől. A dühtől, és a féltékenységtől.
Az iskola legjobb pasija állt meg mellette( a lányok szerint, szerintem egy szánalmas, nyálas kis ficsúr, akit legszívesebben felképelnék), karolta át a derekát, és ment el vele az iskoláig. Persze rá barátságosan nézett és egy puszit nyomott az arcára. Elemi erővel csapott le rám a düh, és ment végig az egész testemen. Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet itt mindenki előtt átlényegülni, úgyhogy próbáltam megnyugodni-természetesen nem sok sikerrel, de legalább már nem remegtem annyira.
- Minden oké tesó?- jött oda mellém Jake- olyan furcsának tűnsz.
- Te nem láttad?- kérdeztem még mindig dühösen, az ajtó felé mutatva.
- Mit?- kérdezte értetlenül.
-Azt, hogy az a nyálas senkiházi, ölelgette össze- vissza Kimet. Amikor semmi joga nincs hozzá. Mit képzel magáról?!
- Óóó, haveer, téged is utol ért a bevésődés. Gratula haver!
- Kit érdekel? Kim azzal a... azzal a kis senkivel van együtt. Pedig nyilván való hogy egy kétszínű alak. De ha látnád, hogyan nézett rám Kim. Azok a hideg szemek...- beleborzongtam a pár perces emlékbe.
- Tudod te, hogy viselkedtél vele? Semminek nézted amióta csak világ a világ. Örült ha visszaköszöntél neki. Én nem tennék semmi meggondolatlan a helyedben.
- Jól van na apa...- majd fogtam magam és morgolódva bementem az osztályba, ahol már Kim is bent volt, egyedül ült a padunknál, és olvasott. Köszöntem neki, de még csak rám se nézett, és odadobott nekem egy "Heló"-t.
Egész nap a nyomában voltam, persze csak, hogy ne tűnjön fel neki. Legalábbis reméltem, hogy nem tűnt fel neki... Aztán amikor vége lett a sulinak, úgy döntöttem, hogy beszélek vele, vagyis megpróbálok beszélni vele. Erre a legjobb megoldásnak az tűnt, ha hazakísérem. Már egyedül sétált amikor odaléptem mellé.
- Szia Kim!- kezdtem bele teljesen idegesen, mivel Jake szavai nem voltak valami bíztatóak. Habár azt szokták mondani, hogy az igazság fáj.- Hazakísérhetlek?
Teljesen döbbenten nézett rám, majd csak a dühöt láttam feléledni a szemében, ami szinte a csontjaimig hatolt. Ha a szemeivel ölni tudna.....
- Kopj le Jared!- vetette oda nekem, majd újra elindult. Én meg csak letaglózva álltam mint egy idióta. Talán az is voltam. Elszúrtam az életet, anélkül, hogy tudtam volna mi az. Totális vesztesnek éreztem magam. De megfogadtam, hogy küzdök érte, amíg világ a világ. Bármilyen nehéz is lesz.
Bocsi, hogy rövid lett, és hogy későn jött, de azért reélem teccett :D Majd dobjatok meg pár komival:D
2011. január 21., péntek
1. fejezet
- Szi- szia Jared! köszöntem rá. Elment mellettem, köszönni sem köszönt, de még csak rám se nézett.Bezzeg amikor jöttek a haverjai. Velük egyből lepacsizott és beszélgetve bementek az iskolába. Ma minden órám közös volt Jareddel, részben én intéztem így, lassan viszont kezdem bánni. Amikor leültem mellé az osztályban, akkor is. Semmi.
Eljött a csütörtök. Ének óra. Utáltam az ének órát. Nem azért, mert nem tudok énekelni, sőt, egyesek szerint csodálatos, fantasztikus hangom van, de valahogy hidegen hagy. Azért is utálom mert a tanár a kiskedvencének tart, és az ilyent nagyon utálom. reménykedve ültem le Jared mellé, és köszöntem rá. Nagy meglepetésemre visszaköszönt, bánatomra pedig úgy, mint akik még nem is ismerik egymást. A barátnőimnek akik elmentek mellette, mind tudta a nevét, és mosolyogva köszönt nekik. Akkor csak velem lehet baj. Közben elkezdődött az óra, de én nem tudtam figyelni. Folyton csak Jareden gondolkoztam. Gondolataimból Miss Henderson éktelen rikácsolása rántott vissza a valóságba.
- Kimberli, Jared, maguk jönnek ki felelni.- utáltam, ha Kimberlinek szólítanak. És főleg azt, hogy most Jareddel kell felelnem. Mert mi van akkor, ha kinevet? Azt nem élném túl, így is elég az a sok csalódás amit tőle el kell viselnem. A fiúk röhögtek Jareden, ahogy kimentünk, Monica, a legjobb barátnőm, pedig szorított nekem, és bíztatóan rám mosolygott. Hosszú idő után, végre csoda történt velem. Jared hozzám szólt.
- Ments ki innen légyszi!- nézett rám könyörgőn azokkal a gyönyörű szemeivel, de próbáltam közönbösen válaszolni neki.
- Még is mit vársz tőlem? Na jó csak tátogj, én énekelek. De az se jó. Akkor énekelj halkan, oké?
- Más választáaom úgy sincs- mondta, majd előrefordultunk és elkezdtünk énekelni. Minden gond nélkül leénekeltem a dalt, és jót mosolyogtam a mellettem álló Jareden, ugyanakkor aggódtam is érte. Persze a fiúk meg jót nevetek rajta. Amint végeztünk, Miss Henderson az egekig dícsért, és ötössel a helyemre ültetett, Jareddel viszont nem volt megelégedve. Még egyet kell énekelnie. Segítségkérően nézett rám, mivel néhol még a szöveget sem tudta. Ahogy belenézett a szemembe, majdnem elaléltam. Persze kapva az alkalmon, segítettem neki. Egy "köszit" még odasuttogott nekem, azzal pedig folytatódott tovább az óra. Soha nem hittem, hogy egy felelésnek ennyire örülhetek majd, de úgy látszik, egyszer ennek is el kellett jönnie. Amint vége lett az órának, én egyedül jobbra, míg Ő, szintén egyedül balra ment.
Este, miután kész voltam a házimmal, leültem naplót írni. Leírtam az aznapi legfontosabb dolgokat, de a vége megint csak az lett, hogy Jared nevével firkáltam te az egész oldalt. Észre se vettem mennyire elszaladt az idő, mennyit görnyedtem a naplóm fölött. Összeválogattam a holnapi ruháimat, hátha Jay, ismét szóba állna velem, és elmentem lezuhanyozni, majd ágyba bújtam. Akkor még nem tudtam, mekkora csalódás fog érni holnap....
Nos, ez lett volna az első feji. Remélem tetszik :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)