5. fejezet

Kim szemszöge:

  Remekül indult az este. Végre úgy éreztem túl vagyok Rajta. Szabadnak és boldognak éreztem magam, olyannak mint még soha. Na jó, ez talán egy kis túlzás. Mondjuk inkább azt, hogy túl vagyok a Jared korszakomon. Nagyjából. Azt hiszem. Remekül érzem magam Bennel, és más nem is számít. És úgy látszik még sem az én hibámból nem kedvelt Ő. Amit Jacobbal ott összehoztak. Azt hiszem megadta a party alap hangulatát. Számunkra.
 Ahogy ott ültünk a tűznél, összebújva, ahogy arcát a hajamba fúrta, boldognak éreztem magam. Feltétlenül boldognak. Lassan végiggondoltam, mennyi időt vesztegettem  Jaredre, feleslegesen. Ha belegondolok, Ő egész végig boldog volt, és nem törte magát azon, hogy megszerezzen magának, vagy legalább egy kicsit is felhívja magára a figyelmemet. Mennyi idiótaságot csináltam! Elmosolyodom az emléken. Na jó, talán emléknek még nem igazán nevezhető, a kb. 2 órája meghozott döntésem. Ben még erősebben szorított magához, mire remegni kezdett a hasam. Majd újra és újra megremegett. Ez már kicsit furcsa, jaj istenem csak add, hogy ne hányjak az ölébe!

 - Kim, nem akarod felvenni a telefonodat? - suttogott a fülembe Ben. Ááá, szóval az volt az a kellemes rezgés. Uhh, ez ciki.

- De, egy perc mindjárt itt vagyok.

  A barátnőm Cleo volt az. Szegény nagyon ki volt bukva. Egy romantikus estét akart tervezni, de rajta kapta a barátját egy másik lánnyal. Ő meg csak a képébe röhögött.  Próbáltam nyugtatni, és egyetértettem vele, hogy egy bunkó, de mindig újra rákezdett, hogy szereti.  Szegényem, nagyon sajnálom. De mit tehetnék én most? Itt vagyok a... hol is vagyok? Ekkora idióta nem lehetek! Csak mentem a fejem után telefonálás közben. Gratulálok! Most akkor merre menjek? Gyorsan elköszöntem Cleo-tól, miután beígértem neki egy nagy beszélgetést ahol majd kisírhatja magát a vállamon.
   Hátrafordultam volna, hiszen ha onnan jöttem akkor elvileg valamerre arra felé lesz a kiút. De csak volna. Két izmos, forró kar fonódott körém.  A szívem gyorsabban kezdett verni azonnal. A testem felismerte a soha meg nem kapott érintést.

 - Jared?- kérdeztem tétován. Bár száz százalékig biztos voltam benne, hogy Ő az.  Nem válaszolt. Arcát a nyakamhoz szorította, és mély levegőt vett. Az agyamat elborította a düh. Olykor a leghülyébben reagálok, de nem tehettem ellene. Végre eldöntöm, hogy túl vagyok rajta boldog vagyok élem a kis életem, már feladom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Erre meg mit csinál? Itt játszadozik velem. Hát abból nem eszik! 

- Mit akarsz Jared?- fordultam meg csípőre tett kézzel. Kigúvadt szemekkel meredt rám. Valószínűleg nem erre számított.

- Öhm,.. izé.. én bocsánatot szeretnék kérni. Ha kell ezerszer is elmondom, hogy egy idióta vagyok egy barom, és elbaltáztam mindent. Végig ott voltál, de nem vettelek észre. Annyira sajnálom!- mondta miközben egyre közeledett felém, én pedig egyre hátráltam, amíg neki nem ütköztem egy fának.- Mindent megteszek hogy jóvátehessem. Én, tényleg sajnálom- suttogta a végét lehajtott fejjel. Időm sem volt gondolkodni a hallottakon, ajkai már ott voltak az enyémeken.
  Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok, vagy lány. A gyomrom apróra zsugorodott ahogy, lágy forró, sima ajkai az enyémeket kényeztették. Egyik kezemmel a nyakát öleltem, míg a másikkal a hajába túrtam, hogy megpróbáljam a lehetetlent. Még közelebb húzni magamhoz.  A szívem hevesen vert, ki akart törni a mellkasomból. Amikor a nyelvét óvatosan a számba csúsztatta azt hittem menten összefolyok a karjaiban. A gyomrom apróra zsugorodott és beleremegett az érintésébe.
 Fogalmam sincs mióta állhattunk így összegabalyodva, de már csak annyira eszméltem fel, hogy Jared egy sóhaj kíséretében, egy utolsó apró puszit ad, majd elhúzódik tőlem.A kezeit viszont még mindig a derekamon pihentetve, ezzel magához "láncolva" Lassan kinyitottam a szemeimet- de még éppen elég lassan ahhoz-, hogy Jayt megelőzzem. Akinek az arcán először egy halvány mosoly jelent meg, majd amikor rám nézett szélesen elvigyorodott.

 - Ez.. huh.. ez egyszerűen.. fan...- tasztikus volt. Fejeztem be magamban helyette a mondatot. Legalábbis szerintem az volt. De megint nem tudta befejezni. Milyen meglepő!  És megint csak az a szőkeség volt az, amint Jay nevét nyávogta. Néha akkora pofont le tudnék neki kenni!
  Hirtelen annyira megalázottnak éreztem magam. Itt csókolgat, miközben a parton várja a barátnője.  És e mellé egy hatalmas adag bűntudat is járult, mivel én Bennel vagyok. De főleg  azért volt bűntudatom mert élveztem, és mert Bennel ilyet soha nem éreztem.

-  Jared, úristen, ezt meg hogy képzelted?! Neked ott van a szőkeség, nekem pedig Ben! És különben is. Én nem vagyok az a fajta lány akit csak úgy kihasználhatsz, meg elvihetsz egy éjszakára és kész! És nem vagyok egy cicababa sem, aki minden kívánságodra ugrik! És én még azt hittem... Jézusom de naiv vagyok! - ahogy ezt kimondtam sarkon fordultam, és elindultam a part felé.

- Hé, Kim! Most meg hová mész? Beszéljük meg!
- Vissza a partra, Benhez. Nekünk nincs miről beszélnünk, Jay! Majd megmondom a cicádnak, hogy hol talál.- szusszantottam bosszúsan.

- De Kim... a part a másik irányba van.
  Megtorpantam, szorosan lehunytam a szemeimet, éreztem, hogy az arcomba tódul a vér. Megfordultam majd sietős léptekkel elmentem mellette. Útközben összefutottam Sophieval, aki megkérdezte nem e láttam a kandúrját, mire csak hátrafelé mutattam. Gyerekes, de kicsit kárörvendően elmosolyodtam, hogy ilyen hülye nevet kell elviselnie. Aztán egyből lefagyott a mosolyom, amikor eszebejutott, valószínüleg az ágyban is ezt nyögi neki.
  Jekel is összefutottam, aki hitetlenkedve nézett rám.  Mormogtam neki egy, "hello"-t, és mellette is elmentem. Komolyan, mintha egy bevásárló központban lennék, ma este mindenki idejön? Végszóra Ben is befutott. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, így rosszullétre hivatkozva hazamentem, ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen. Nagy nehezen meggyőztem róla, hogy maradjon, mondván, ilyen korán mégsem mehet el a buliról. Amint sikerült meggyőznöm, azonnal leléptem. Nem akartam újra szembetalálni magam Jareddel. De nem elég gyorsan ráztam le, még épp sikerült látnom, amint kézen fogva kilépnek Sophie-val az erdőből. Gondolom egy gyors numera még belefért nekik. Ezt az elméletemet alátámasztotta a kajánul vigyorgó Jacob is.
  Útközben sikerült lehiggadnom, aminek az lett az eredménye, hogy megeredtek a könnyeim. Pár perc múlva az eső is rákezdett. Remek...

***

  Ááááááh! Nem hiszem el! Sophie-nak megint bele kellett avatkoznia. Könyörgöm, miért? Pedig már majdnem eljutottunk volna oda, hogy hajlandó velem járni. Na jó, ez elég nyers kifejezés, de ha nagyon gyakorlatiasan vesszük a dolgokat, akkor "csak" ennyi. Fogalmam sem, volt, hogy hirtelen hova tűnhetett Sophie, csak annyit, beszélnem kell vele. Remélhetőleg minél gyorsabban le akarom bonyolítani, hogy még utol érhessem Kimet.

  - Sétáljunk egyet. - szólítottam meg Sophiet amint megláttam.
- Oké,te édipofa.- Jézus anyám! Jay cica, azt már nagyjából megszoktam, pedig eddigi elképzeléseim szerint a férfiak szokták "cicázni" a barátnőjüket nem fordítva. De é-di-po-fa??? Jó hogy nem cukorfalat, vagy tündibündi. Komolyan sérti az önérzetemet. Amint leértünk a parthoz, szembefordultam vele, és gyorsan elhadartam a mondanivalómat.

- Figyelj Sophie! Te egy aranyos, rendes lány vagy, meg minden, de nem a nekem való. Nem akarlak megbántani, de részemről vége, És remélem hamar túlteszed majd magad. Sajnálom. - tettem hozzá a végén.  Nem vagyok nagy mester a szakítások terén, de annyi azért jár.

- Miatta  igaz? Amiatt a kis csitri miatt. Ugye? Mondd a szemembe ne sajnálj!  Miatta, ugye? - ismételte meg, majd bökött a fejével a part felé. Követtem a tekintetét és megláttam Őt. De vajon mit keres itt? Na jó, akkor ezt minél előbb le kell zárnom, hogy ne menjen el. És lehetőleg elég halkan is, nehogy én üldözzem el innen.

 - Igen miatta. -feleltem egyszerűen. Legjobb az egyenes út nem?
- Hát jó. De ne hogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. Százszor meg fogod bánni, hogy velem játszadoztál Jared! - mondta szikrákat szóró szemmel, majd sarkon fordult és elment.

   Nagy levegőt véve fordultam, meg összeszedve minden bátorságomat, abban reménykedve, hogy perceken belül a karjaimban tarthatom, de valami megváltozott. Kim nem volt ott.



Nos, hát igen.. Elég sokat késtem. Mivel mostanában rengeteget utazom, és szakítottunk is a barátommal ami eléggé megviselt. de örömmel láttam a statisztikában, hogy rendszeresen felnéztetek az oldalra. 
Hát a fejezet elég zavarosra sikeredett, de mostanában nem vagyok a toppon. A helyesírási hibáimért is bocsánatot kérek. 

A segítségeteket kérném. Szeretnék chat-et az oldalra,de fogalmam sincs hogyan kéne. Ha valaki tud segíteni az írja meg  kommentben, vagy az e-mailomra:

krisstorys@gmail.com




Puszi:
Kris