3. fejezet

Kim szemszöge


   Hatalmas léptekkel mentem hazafelé, teljesen felzaklatottan. Mit akarhat Jared? Eddig még a leghalványabb jelét se mutatta annak, hogy érdeklődne irántam, szerintem még a puszta létezésemmel sem volt tisztában. Nem értem, hogy mit akarhat. Bár az is lehet, hogy csak én reagáltam túl az egészet, és ő csak mondjuk a matekról akart valamit kérdezni? De nem, akkor Lorához ment volna, mint mindig, a "jó csajhoz" bár szerintem nem az. Szőke haj, kék szem magassarkú, és agyonsminkelt fej. Egyszer láttam smink nélkül, komolyan megijedtem tőle.... Bár az is közre játszhatott, hogy mindig is féltékeny voltam rá, amiért Jared inkább vele van, mint velem. De mostanra már teljesen más lett a helyzet. Mert én nem szeretem Jaredet, ugye?

  Amint hazaértem megírtam a leckémet, és úgy döntöttem takarítani fogok, legalább legyen valami ami eltereli a figyelmem. De sajnos nem tartott sokáig. Még Matt sem hagyott maga után disznó ólat, mint általában. Ugyanis az én drága kis öcsikém hajlamos rá. Amint a robotolással is végeztem, leültem, és csak bámultam a sötét TV képernyőt. Nem találtam helyem a világban. Jobb ötlet híján  valami műsor után kutattam de nem találtam semmit. Az egyik adón a Bébi Bolondos dallamok mentek, hát, azt hiszem ez is jobb mint egy romantikus, érzelgős film.  Teljesen ráfeledkeztem a műsorra vagyis inkább a bámulásra, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak. Nem a kicsi állatokra figyeltem. A gondolataim megint Jared körül jártak. Szinte már megszokott dolog volt. Az agyam teljesen tompa volt, jóformán fel se fogtam mit teszek, ez a tompaság, az egész napomra kihatott. Elmerengtem, hogy milyen jó lenne ha most itt lenne Jay, és az ölelésébe bújhatnék... Vagy, mint a filmekben a karjaiba ugrok, ő megpörget, majd letesz és szerelmesen megcsókol....

- Fújj Kim! Ez undorító! Ha minden lány ilyen, akkor nekem nem is kell barátnő. Ez morbid.- mondta undorodva az én drága öcsikém, majd röhögve a szobájába vonult.- Anyáék biztos érdekesnek fogják találni- kiáltott vissza, én utána dobtam egy díszpárnát de nem érte el.  Kb. negyed óra múlva feltápászkodtam, hogy szóljak, elmentem egyet sétálni, majd útközben felvettem a díszpárnát is. Amint benyitottam Matt szobájába meglepődtem majd kitört belőlem a röhögés. Ekkor már Matt is észrevett.

- Kim?! Te meg mit.. hogyan??  Figyelj ez nem az, mint aminek látszik!- mondta, miközben próbálta eltakarni a monitort, de már láttam mindent amit kellett. Az én nagy, és menő kisöcsém Barbie öltöztető játékot játszott. Nem mindennapi látvány.

- Hát, én csak szólni akartam, hogy elmegyek. Te, mondd már meg a játék címét, ha találkozok a haverjaiddal, akkor majd szólok nekik, Matty boy- mentem ki röhögve az ajtón. Felkaptam a kabátom és elindultam a partra.

  Hosszasan sétálgattam a sziklaperemen, és csak csodáltam a tájat. Hiába születtem itt, akkor sem tudom megunni. Talán éppen ezért. Büszke vagyok La Pushra akár milyen kicsi is.  Egész délután bandukoltam, majd egy helyen megálltam és csak néztem. nem volt konkrét hely amit bámultam volna, inkább csak a gondolataimat láttam.
   Jared. Még mindig nem értettem mi ütött ma belé. A múltkorit már megköszönte. Akkor mit akarhatott? Beszéljek az érdekében az egyik lánnyal? Vagy talán... Talán velem akart beszélni? Hogy esetleg menjünk el valahova? De nem, biztos, hogy nem. Különben is nekem már ott van Ben. Vele járok. Igaz, nem lángol a szerelem, de azért helyes fiú. Egyből amúgy sem lehetünk szerelmesek. Kell egy kis idő. Mondjuk én ahogy megláttam Jay-t.... Nem hiszem el, megfertőzi minden gondolatomat. Egy épeszű gondolatom sincs. A fejem csak úgy zúgott, egy kis megkönnyebbülésre lett volna szükségem.
     Kijjebb araszoltam a sziklaperemen mélyen beszippantottam a friss, óceáni levegőt és elképzeltem, hogy leugrok. Amint beleérek a a hűvös vízbe teljesen felfrissülök, és végre egy kicsit lenyugodhatnék. Persze tudtam, hogy úgy sem ugrok le, viszont mindig szerettem ezzel a gondolattal játszani. Ha valaki egy icipicit is meglökne, már bele is pottyannék. Azért elég viccesen festhetnék ki amikor prüszkölve hínárosan, iszaposan, na és persze vizesen kisétálok a partra.
  
-Kim!- Na neee, nem hiszem el! Most már halucinálok is, és mindenhol az Ő hangját hallom? Szorosan lehunytam a szemeimet és egy kicsit előrébb léptem, teljesen megfeledkezve arról, hol is vagyok. Elvesztettem az egyensúlyomat, majd sikítva kezdtem esni az óceán felé. Vártam a zuhanást de nem történt semmi. Semmi. Semmi?! Még életemben nem zuhantam le szikláról, de azért annyit még én is tudok, hogy a levegőnek süvítenie kéne a fülemben. Vagy nem?
   Ehelyett csak két forró kart éreztem a derekam köré zárulni, és egy forró leheletet  hajamnál.  A szívem azonnal meglódult a lábaim remegtek, a gyomrom összezsugorodott. Milyen régóta is álmodoztam róla, hogy a karjaiban tart. Most azért valahogy más volt a helyzet. De az ijedtségemnek tudtam be, elvégre majdnem leestem egy szikláról.

- Úristen, Kim! Soha többet ne csináld ezt velem! Tudod te, hogy megijedtem?! Én még csak most ka...- de nem fejezte be a mondatot.

- Te még csak mi? - kérdeztem tőle, miközben felemeltem a fejem, hogy a szembe nézhessek, de közben még mindig nem engedett el. Vett egy mély levegőt majd csak úgy előtörtek belőle a szavak, figyelnem kellett, hogy mindet megértsem.

  - Nagy egy barom voltam, ezt belátom. Észre se vettelek, pedig ott voltál mellettem és én....- ismét nem tudta befejezni a mondatot. Viszont most nem maga miatt.

- Jared, nyuszi hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Ki ez a lány?- jött oda mellénk egy szőkeség.- Csak nem megcsalsz édesem?- kezdett el sipítozni, nem bírtam volna sokáig hallgatni, ezért jobbnak láttam ha közbeszólok.

- Drágaságom,ne értsd félre, én soha az életben nem állnék le Jareddel, megnyugodhatsz.- mosolyogtam a kis dögre. Féltékeny voltam de hihetetlenül. ( Az, hogy letettem róla, nem azt jelent, hogy nem szeretem..)-  Jay te meg legközelebb ne lendülj magánakcióba és hagyd hogy lezuhanjak. Különben is, ha nem visítasz akkor nem is zuhanok.  Most magatokra hagylak titeket, romantikázzatok csak.- mondtam majd kitéptem magam Jared karjaiból és elindultam hazafelé. Életem egyik legnagyobb hazugságát mondtam most ki. Vele lennék örökre.
   Visszanéztem a vállam fölött, de bár ne tettem volna. Pokolian fájt látnom, amit láttam. A szőkeség ott csókolgatta Őt. Elszakadtak egymástól, majd találkozott a tekintetünk. Gyorsan elfordítottam a fejem és mentem tovább. Nem kellett sokáig egyedül lennem. Összefutottunk Bennel.

- Szia!- Köszöntem neki mosolyt erőltetve az arcomra.  Tényleg szeretem Bent, de csak mint nagyon jó barátot. Kedves, és aranyos srác, aki mindig megért. De... de ő azért mégsem Jared.

- Szia! Köszönt vissza, majd adott egy szájrapuszit, és a parton sétálgattunk.
- Lesz ma este egy kis tábortüzes buli, nincs kedved eljönni?- kérdezte egy kis hallgatás után.
- Miért is ne? Mire menjek?
- Majd én érted megyek, alig várom már. Szia!- mondta majd rögtön meg is csókolt. Megilletődötten csókoltam vissza, aztán valahogy feltámolyogtam a szobámba. Furcsa, észre se vettem, hogy hazaértünk. De legalább van estére programom, és nem itthon kell elsüllyednem a gondolataim mocsarában.

    Este megvacsoráztam anyáékkal, majd közöltem, hogy Bennel elmegyünk bulizni. Simán belementek az egészbe, mert nagyon szeretik Bent. Felmentem készülődni. Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy fekete hosszú ujjú felsőt, egy sötétkék pulóvert, és a fekete tornacipőmet. Mintha gyászolnék. Talán így is van, de nem érdekel, úgyis kabátban leszek, mert itt soha nem jó az idő. Fújtam magamra egy kis parfümöt, megfésültem a hajam, és csak néztem magam a tükörben. Mintha nem is magamat láttam volna, Nem mosolyogtam, pedig viszonylag boldog voltam. Mélázásomból anya hangja zökkentett ki.

- Kincsem! Megjött Ben!- kiabált fel, és hirtelen jobb kedvem lett. Lefutottam a nappaliba, felkaptam a kabátom, megpusziltam Bent, és elindultunk a partra.


          *          *                                                       *                                                            *            *


 Jared szemszöge


  Hogy én mekkora egy idióta vagyok, az hihetetlen. Még egy ekkora balféket! Ha nem kiáltok akkor nem kezdett volna el zuhanni, és akkor nem kavart volna be Sophie sem. De mégis mit tehettem volna amikor megláttam a sziklaperem legszélén? Viszont arra is emlékszem, ahogy szorosan belesimult az ölelésembe. Olyan hihetetlenül jó érzés volt! Ahogy a lehelete " simogatta" a nyakamat, a haja illata, egyszerűen minden!  Mondjuk azt a Ben gyereket, akivel elment, még mindig fel tudnám pofozni. Hogy mer egyáltalán hozzáérni? És amikor ott előttem megcsókolta... Az hittem ott helyben esek össze. vagyis ők nem tudhatták, hogy ott vagyok, mert követtem őket de akkor is. nem elég egy szia és kész? Legalább megtudtam a ma esti programomat. Megyek bulizni, ki nem hagyhatok egy jó kis bulit ugyebár? Sophiet gyorsan leráztam, mielőtt még inkább elveszi a kedvem az élettől, és haza indultam. Jó fej a csaj meg minden. De azért még is csak szőke. Nincs bajom a szőkékkel, de nekem egy fekete hajú angyal kéne. Teljesen elmerengtem, és elképzeltem amint megcsókolom. Huh! Asszem egy kicsit jobban beleélte magam a helyzetbe mint kellett volna. Sóhajtva nyitottam fel a szemeimet,

- Mi van haver, Sophie ennyire nem lehet rossz!- jött oda röhögve Jake, eddig észre sem vettem, hogy itt lenne, mondjuk a hideget sem érzem ami utalt volna az ablakon át való érkezésére. - Jah, bocs teljesen kiment a fejemből. Mi van Kimmel?

- Semmi, elbaltáztam a dolgokat, mint általában.- azzal belekezdtem a mesélésbe és elmondtam neki.
- Szóval ma bulizunk- mondta vigyorogva.- Kíváncsi vagyok... Tudod mit? Én majd lefoglalom Bent, te félre hívod Kimet megbeszéltek mindent ő megbocsát neked, kidobja az idióta pasiját, összeházasodtok és gyártatok egy sereg kis farkast.

- Te átoperáltattad magad vagy mi van?
- Ne is mondd! Hazajöttek a nővéreim és mindenféle hülye latin- amerikai sorozatot kell néznem velük. És még apa szerint is ez a legjobb. Mert hát ők ritkán járnak haza és akkor legalább töltsünk együtt egy kis időt. Persze bámuljuk a szexy dokit. Na jah....

- Részvétem tesó.-tettem hozzá, bár inkább röhögve mint együtt érzőn. El tudom képzelni amint ez  a nagy mamlasz a két nővére között ül, könnyezve fújja az orrát, egy rózsaszín zsebkendőbe, és siratja a dokit.

- Majd érted jövök és együtt megyünk a buliba, ok?- kérdezett rá, mire először furcsán néztem rá és egy szó járt a fejemben. "Randi?" vagyis még egy mondat is. "Ez hülye?"

- Nem úgy értettem te idióta!- vágott hozzám egy párnát, majd röhögve kiugrott az ablakon, én pedig készülődni kezdtem, hogy legalább valami értelmes benyomást kelthessek Kimben.