1. fejezet

 A tegnap esti Minden bánatom eltűnt, hétfő van új hét, új remény! A pillanatnyi kőkemény elhatározásomat mintha a szél fújta volna el, és magam is tudtam, hogy egy újabb reménytelen nap elé nézek, mégis kitartóan küzdöttem, és küzdeni is fogok.  Felöltöztem, egy pici sminket raktam fel, kiegészítők, és egy kis parfüm. Iskolába megyek csak, viszont ott lesz Jared is. Teljesen oda vagyok érte, mellé ültettek, de mintha ott se lennék. Örülök ha visszaköszön. Felvettem egy fekete tornacipőmet, a fekete kabátomat, a táskámat, és már indultam is a suli felé. Amíg odaértem, azon gondolkoztam, hogy vajon mit is mondhatnék neki. Hiszen akárhányszor meglátom, mintha pillangók repkednének a hasamban, és hevesebben ver a szívem, és fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki... Próbálkoztam már mindennel. Még a focival is, vagy autókkal. Esténként beültem apa mellé nézni a focimeccseket, vagy autósmagazinokat böngésztem minden este, és próbáltam arról beszélni vele. Próbáltam már mindenhogyan. Lehettem az okos, az átlagos, a feltűnő, a plázacica lány, egyik sem működött.  Lehet hogy láthatatlan vagyok? De a többiek látnak, akkor mégis mi baj van velem? Közben beértem az iskolába, és elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek. Üdvözöltem a barátaimat, akikkel vidám csevegésbe kezdtünk.Teljesen belemerültem a beszélgetésbe, megfeledkeztem mindenről, amikor a barátnőm ráköszönt Jaredre. Jared?! Mint egy őrült úgy fordultam meg, és mosolyogtam.

- Szi- szia Jared! köszöntem rá. Elment mellettem, köszönni sem köszönt, de még csak rám se nézett.Bezzeg amikor jöttek a haverjai. Velük egyből lepacsizott és beszélgetve bementek az iskolába. Ma minden órám közös volt Jareddel, részben én intéztem így, lassan viszont kezdem bánni. Amikor leültem mellé az osztályban, akkor is. Semmi.

   Eljött a csütörtök. Ének óra. Utáltam az ének órát. Nem azért, mert nem tudok énekelni, sőt, egyesek szerint csodálatos, fantasztikus hangom van, de valahogy hidegen hagy. Azért is utálom mert a tanár a kiskedvencének tart, és az ilyent  nagyon utálom. reménykedve ültem le Jared mellé, és köszöntem rá. Nagy meglepetésemre visszaköszönt, bánatomra pedig úgy, mint akik még nem is ismerik egymást. A barátnőimnek akik elmentek mellette, mind tudta a nevét, és mosolyogva köszönt nekik. Akkor csak velem lehet baj. Közben elkezdődött az óra, de én nem tudtam figyelni. Folyton csak Jareden gondolkoztam. Gondolataimból Miss Henderson éktelen rikácsolása rántott vissza a valóságba.

- Kimberli, Jared, maguk jönnek ki felelni.- utáltam, ha Kimberlinek szólítanak. És főleg azt, hogy most Jareddel  kell felelnem. Mert mi van akkor, ha kinevet? Azt nem élném túl, így is elég az a sok csalódás amit tőle el kell viselnem. A fiúk röhögtek Jareden, ahogy kimentünk, Monica, a legjobb barátnőm, pedig szorított nekem, és bíztatóan rám mosolygott. Hosszú idő után, végre csoda történt velem. Jared hozzám szólt.

- Ments ki innen légyszi!- nézett rám könyörgőn azokkal a gyönyörű szemeivel, de próbáltam közönbösen válaszolni neki.

 - Még is mit vársz tőlem? Na jó csak tátogj, én énekelek. De az se jó. Akkor énekelj halkan, oké?

 - Más választáaom úgy sincs- mondta, majd előrefordultunk és elkezdtünk énekelni. Minden gond nélkül leénekeltem a dalt, és jót mosolyogtam a mellettem álló Jareden, ugyanakkor aggódtam is érte. Persze a fiúk meg jót nevetek rajta. Amint végeztünk, Miss Henderson az egekig dícsért, és ötössel a helyemre ültetett, Jareddel viszont nem volt megelégedve. Még egyet kell énekelnie. Segítségkérően nézett rám, mivel néhol még a szöveget sem tudta. Ahogy belenézett a szemembe, majdnem elaléltam. Persze kapva az alkalmon, segítettem neki. Egy "köszit" még odasuttogott nekem, azzal pedig folytatódott tovább az óra. Soha nem hittem, hogy egy felelésnek ennyire örülhetek majd, de úgy látszik, egyszer ennek is el kellett jönnie. Amint vége lett az órának, én egyedül jobbra, míg Ő, szintén egyedül balra ment.

  Este, miután kész voltam a házimmal, leültem naplót írni. Leírtam az aznapi legfontosabb dolgokat, de a vége megint csak az lett, hogy Jared nevével firkáltam te az egész oldalt. Észre se vettem mennyire elszaladt az idő, mennyit görnyedtem a naplóm fölött. Összeválogattam a holnapi ruháimat, hátha Jay, ismét szóba állna velem, és elmentem lezuhanyozni, majd ágyba bújtam. Akkor még nem tudtam, mekkora csalódás fog érni holnap....

  Nos, ez lett volna az első feji. Remélem tetszik :D